Wikipédia

„Hunor és Magor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Források: Solymossy cikke
A Csodaszarvas-mondában című szakaszt (szerkesztője a mondát saját szájízéhez igazította) helyettesítettem Kálti Márk szövegével
1. sor:
[[Fájl:FeherSzarvas-ChroniconPictum.jpg|bélyegkép|300px|Hajsza a Csodaszarvas után. [[Képes krónika]], [[1360]].]]
'''Hunor''' és '''Magor''', avagya '''Magyar'''magyar egynép híreseredetét [[Magyarok|magyar]]magyarázó [[monda]] szerint a [[hunok]], illetve a [[magyarok]] őse volt.
 
A mondának többféletöbb változata ismeretes. A [[Gesta Hungarorum]]ban előadott változat a testvéreket Ménrót (az eredeti latin szövegben Menrot) fiaiként említi. Ménrótot – Kézai utalásai nyomán – gyakorta, bár helytelenül, [[Nimród (király)|Nimród]] királlyal azonosítják. Thana fia Ménrót azonban – Kézai szerint – [[Jáfet (Noé fia)|Jáfet]] ivadéka.{{refhely|Kézai ''in'' Szabó 1993}}{{jegyzet*|Kézai nem mondja meg, hogy Jáfet melyik fia volt Thana őse.}}
 
A [[Képes krónika]] változata szerint Magor valójában [[Magóg]]. ŐHunor és testvére,Magor Hunorőse [[Jáfet (Noé fia)|Jáfet]] fiaMagóg volt, nem pedig Nimród (az eredeti latin szövegben Nemproth) királyé.{{refhely|Kálti ''in'' Geréb 1993}}
 
== Kézai Simon krónikájában ==
10. sor:
:„''Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére{{jegyzet*|[[Horászán]] tartomány.}} méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.<p>Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem bírta.''” (Szabó Károly fordítása.){{refhely|Kézai ''in'' Szabó 1993}}
 
== Kálti Márk előadásában ==
== A Csodaszarvas-mondában ==
[[Kálti Márk]] ekképpen írja le a hunok és magyarok eredetmondáját:
A monda szerint Hunor és Magor – apjuk halála után – vadászni indult, hazájuk földjén kívül, száz lovassal. A vadászat során egy pompás szarvason akadt meg szemük. E szarvas a [[Csodaszarvas]] volt, melyet üldözőbe vettek. Egész nap hajszolták, leteríteni azonban nem tudták. Éjjelre elvesztették nyomát, ezért a vadászok tábort ütöttek. Ám másnap reggel a szarvas újra felbukkant, s az állatot egy újabb, egész napos hajsza során ismét csak sikertelenül próbáltak elejteni. Mindez több napon át ismétlődött, és a testvérpár a szarvas nyomát követve egyre messzebb került hazájától. Egy napon, amikor végleg elvesztették a hazájukba vezető utat, a szarvas sem bukkant fel többé.
:„''Történt azután egy napon, hogy vadászni indultak; a pusztaságban szarvasünő bukkant elébük; ezt a Maeotis ingoványaiba üldözték; futott előlük. Mikor azonban ott teljességgel eltűnt előlük, sokáig keresték, de semmiképpen fel nem lelhették. Bebolyongták azután ezt a mocsárvidéket, és úgy találták, hogy az alkalmas nyájak legeltetésére. Visszatértek hát atyjukhoz, és tőle engedelmet kapván, minden jószágukkal bementek a maeotisi mocsarakba, és ott is maradtak. Maeotis vidéke pedig Perzsaországgal határos; egyetlen gázló kivételével mindenfelől tenger övezi; folyóvizekben, növényekben, erdőben, halban, vadban, madarakban bővelkedik; ki-be járni ott bajos dolog. Elérkezvén tehát a maeotisi mocsarakba, nyugton megültek ott öt évig. A hatodik esztendőben pedig kimentek; a pusztaságban a sátrak alatt véletlenül a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, amint férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték, és történetesen éppen zene hangjai mellett táncot jártak; jószágostul gyorsan elragadták őket a Maeotis ingoványaiba. A vízözön után ez volt az első rablás. Úgy esett, hogy ama csatában a leányok között Dul alán fejedelemnek két leányát is elragadták; egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül: ezektől az asszonyoktól erednek mind a hunok vagy a magyarok.''” (Geréb László fordítása.){{refhely|Kálti ''in'' Geréb 1993}}
 
A vadászok, miután letáboroztak egy közeli erdőben, ezen éjjelen csodás zeneszót hallottak. Ezt követve jutottak el egy tisztásra, ahol erdei tündérlányok lejtették táncukat. A középen táncoló két leány az [[alánok]] fejedelmének, Dulnak leánya volt. A leányok megriadtak a közeledőktől, ám a vadászok üldözőbe vették s rabul ejtették őket. Hunor és Magor a két királyleányt rabolta el s vette nőül, míg társai a többi száz lányt. Hunor leszármazottai lettek a [[hunok]], míg Magor leszármazottai a [[magyarok]].
 
Mikor szállásterületükön már nem volt elegendő hely, elhatározták, hogy Hunor és nemzete, azaz a hunok menjenek keletre, Magor és nemzete, a magyarok pedig nyugatra.
 
A monda szerint eredetileg Isten kardját kellett volna egy világtalan embernek hétszer megforgatni, majd eldobnia, és amerre esett volna, arra mentek volna új hazát keresni a hunok. Ám egy rettentő forgószél felkapta a kardot, és vitte nyugat felé. Mindannyian nekieredtek a vén Mandzuk két fiával, [[Attila hun király|Attilával]] és [[Bleda|Budával]], míg végül elértek a [[Duna]] és a [[Tisza]] közé. Itt megtalálták a kardot, amelyet Attila kézbe vett, és háromszor vágott vele a négy égtáj felé. Ettől kezdve társítják Attilához Isten kardját.
 
== Történeti körülmények ==
32 ⟶ 27 sor:
== Források ==
* {{aut|Erdélyi István}} (2012): ''Magyar őstörténeti minilexikon''. Budapest.
* [http://mek.oszk.hu/10600/10642/ {{aut|Kálti Márk}} ''in'' {{aut|Geréb László}} (1993): Képes Krónika a magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról. ''In'' {{aut|Tarján Tamás}} (szerk.): ''Heti Klasszikusok''. Budapest.]
* [http://mek.oszk.hu/02200/02249/ {{aut|Kézai Simon}} ''in'' {{aut|Szabó Károly}} (1993): Kézai Simon mester Magyar Krónikája. ''Populart füzetek'' '''7'''. Szentendre.]
* {{aut|Kristó Gyula}}, {{aut|Engel Pál}} és {{aut|Makk Ferenc}} (szerk.) (1994): ''Korai magyar történeti lexikon (9–14. század)''. Budapest.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hunor_és_Magor”