„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
160. sor:
=== Nemzetiségi problémák ===
Az első világháború során mindkét szövetségi rendszer kapcsolatok kiépítésére törekedett a szemben álló nagyhatalmak lázadóival, melynek talán legismertebb példája a német vezérkar [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] 1917-es hazatérését lehetővé tevő támogatása vagy az [[arab felkelés|arab törzsek felkelését]] segítő brit [[diverzió]]. Ausztria–Magyarország esetében a probléma hatványozottan jelentkezett, hiszen a nemzetiségi szeparatizmust támogató országok a szomszédai voltak, emellett már a világháború előtt figyelemreméltó nemzetközi propagandát fejtettek ki a területi változások érdekében.
A történészek véleménye megoszlik, hogy a Monarchia szétesése mennyiben tudható be a szomszédos kisállamoknak vagy a [[Magyarország nemzetiségei|nemzetiségek]]nek. A megbízhatatlan nemzetiségiek – elsősorban papok, értelmiségiek több százas nagyságrendű – [[Kitelepítés|internálás]]a és a hadbírósági ítéletek ellenére a Monarchia hadseregeiben rendkívül magas volt a megadások és dezertálások száma (leszámítva a német–osztrák és magyar alakulatokat, bár 1918-ra őket is elérte a frontbomlás). A neves történész, [[Szekfű Gyula]] szerint ''„nem kevesebb mint három [[Imperializmus|imperialisztikus]] gépezet működött, megkenve szilárd akarat, erőszak és kész hazugságok minden olajával; cseh, oláh és szerb egyesületek százai vitték szét a tömegekbe az imperialisztikus gondolatot, cseh és oláh bankok és pénzintézetek készítették elő a nagy harcot, sőt az imperialista katonaság is készen volt, kiképezve ártatlan testgyakorló egyesületekben.”''{{refhely|Szekfű|304. o.}}
| |||