„Wesselényi-összeesküvés” változatai közötti eltérés

Miután a harc elcsendesedett, a kormányzat levetette a látszólagos jóindulat álcáját. Az összeesküvőket őrizetbe vették, elzárták egymástól és a külvilágtól.

 

 

[[június 26.|Június 26-án]] már meg is kezdődött a fő résztvevők kihallgatása. Zrínyihez és Frangepánhoz hamarosan a lőcsei nyomozati anyag alapján [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] letartóztatott Nádasdy is csatlakozott a fővádlottak padján. Sorsuk már az [[augusztus 25.|augusztus 25]]–[[augusztus 29.|29.]] között tartott tanácskozáson eldőlt, itt Montecuccoli, Lobkowitz, Johann Adolf von Schwarzenberg és a jogász Paul Hocher fő- és jószágvesztést szabott ki rájuk. Mivel félő volt, hogy az ügyükben illetékes magyar országgyűlés a védelmükre kel, ezért arra hivatkozva, hogy Ausztriában fogták el őket és [[Alsó-Ausztria|Alsó-Ausztriában]] is voltak birtokaik, a három főrend felett végül osztrák különbíróság ítélt. Ez a magyar rendi alkotmány megsértése volt, hiszen magyar főrend felett csakis magyar nemesi bíróság ítélkezhetett.<ref>''„A magyar törvények alkalmazásától, melyek magyar hatóságot szabtak meg, eltekintettek, s a három vádlottat, Zrínyit, Frangepánt és Nádasdyt császári, csupa németekből álló törvényszék elé állították.” Szekfű Gyula: A magyar történet. A bécsi abszolutizmus útján. (internetes változat, http://mek.niif.hu/07100/07139/html/0002/0005/0003/0001-1d6.html )</ref>