„Esterházy Móric” változatai közötti eltérés

| lábjegyzet =

|}}

 

== Családja ==

Édesapja gróf [[Esterházy Miklós Móric]] (1855–1925), császári és királyi kamarás, 1887–1918-ban a főrendiház tagja, a [[Magyar Katolikus Kör]] elnöke (1891–1897) és a [[Szent István Társulat]] társelnöke (1893–1911), édesanyja [[Schwarzenberg Franciska]] hercegnő (1861–1951)<!-- más forrásokban 1860–1950)-->. A szülők 1880. április 14-én, Bécsben kötöttek házasságot, amelyből öt gyermek született: Móric, Esterházy Alajos (1883–1916), [[Esterházy Polyxena]] (1886–1976), [[Esterházy Ida]] (1891–1948) és [[Esterházy Valentine]] (1898–1942).

 

 

== Élete ==

== Miniszterelnöksége ==

{{bővebben|Esterházy-kormány}}

A [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] halála után trónra lépő új, a politikai ügyekben még kevésbé tájékozott [[IV. Károly magyar király|IV. Károly király]] már [[1917]] januárjában is felvetette [[Tisza István]] menesztését, de erre akkor nem került sor. Miután a király április 28-i utasítása után sem tudott a kormány a népjóléti intézkedésekről és a választójog kiterjesztéséről javaslatot előterjeszteni, az uralkodó lemondásra szólította fel Tiszát, amit ő május 23-án be is adott. Ezután Károly király több párttal tárgyalt, mindvégig eredménytelenül. Az [[Alkotmánypárt]] és [[Apponyi Albert|Apponyi]] [[Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt]]ja, azon belül is [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] és [[Wekerle Sándor (miniszterelnök)|Wekerle Sándor]] került előtérbe. Sokak meglepődésére június 8-án a politikai életben kevéssé ismert 36 éves Esterházy Móric grófot kérte fel IV. Károly kormányalakításra. Kormányába jobbára Andrássy hívei kerültek, de a mérsékelt ellenzék másik két pártja egy-egy, valamint a baloldali ellenzék is két tárcát kapott. A kormány június 21-én mutatkozott be a [[képviselőház]]ban. Célkitűzései, elsősorban a szociális reformok és a választójog kiterjesztés, a [[Nemzeti Munkapárt]] parlamenti többsége miatt zátonyra futottak, így a kabinet csakhamar válságba sodródott. A földmunkás szakegyesületek alapszabályainak jóváhagyására nehezen, míg a bányászokéra egyáltalán nem lehetett rábeszélni. A tervek között szerepelt még az üzemek militarizálásának enyhítése, de a gyakorlatban ez sem valósult meg. Egymást követték a kudarcok, amivel a kormány elvesztette a tekintélyét. A kiútra kétféle megoldás volt elképzelhető. Az egyik, hogy szövetségbe lépnek Tiszával, vagy a képviselőház feloszlatásával és a nép segítségével rákényszerítik a munkapártra a mérsékelt reformokat, de Esterházy mindkét lehetőség elől kitért, és augusztus 19-én benyújtotta lemondását. A másnap kinevezett Wekerle Sándor átvette a leköszönt kormány valamennyi tagját. Esterházy Móric és kabinetje hivatalosan augusztus 23-ig maradt hivatalban.