„Csehország földrajza” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor:
Geológiailag Csehország területe az ősi [[Cseh-masszívum]]ra épül, ami a [[Devon (időszak)|devon időszak]] óta szárazföldi terület. Az északkeleti peremhegységek lábánál csak a [[Kréta (időszak)|kréta-korban]] volt tenger: a [[Prága]] és [[Plzeň]] közötti vidék gazdag különféle kövületekben. A Cseh-[[masszívum]] tulajdonképpen letarolt tönk, a peremhegyvidékek pedig röghegységekből állnak.{{refhely|azonos=Sz29}}
A közép-európai idős röghegyvidék a [[harmadidőszak]]ban jelentős átalakulásokon ment keresztül. A sokféle, főként vetődéses szerkezeti mozgás eredményeként rácsos szerkezet alakult ki, medencékkel, árkokkal sűrűn tagolt középhegység jött létre. A két legfontosabb irány a sokféle mozgáson belül az északkelet–délnyugati, úgynevezett érchegységi és az északnyugat–délkeleti, az úgynevezett szudétai törésvonal. A szerkezeti mozgásokat helyenként vulkánosság kísérte, a gyakori hévíz-források is erre utalnak. A kiemelkedési szakaszok közötti a nyugalmi időszakokban az erózió elegyengette a felszínt, tönköket, hegyláblépcsőket, hegylábi felszíneket hozott létre, mint az Érchegységben.{{refhely|Eurföldr}}
A negyedidőszakban az 1300 méter feletti hegységekben az eljegesedés [[glaciális]] formákat is kialakított, például az Óriás-hegységben, amelyeket azonban a [[periglaciális]] folyamatok sokfelé eltüntettek.{{refhely|Eurföldr}}
A röghegyvidék formakincse változatos és gazdag: jég csiszolta magasabb gerincek, széles fennsíkú, lapos hátú középhegységek, tűzhányókúpok és lávatakarók váltakoznak süllyedéssel, lepusztulással és feltöltődéssel alakult medencékkel, réteglépcső-vidékekkel, árkokkal.{{refhely|Eurföldr}}
Az újharmadidőszak során a mai Csehország területe kevéssé töredezett szét, csak a peremei emelkedtek meg, így hozva létre a zárt Cseh-medencét, amelyet három oldalról is középhegységek vesznek körül. A negyedik oldalon a Cseh–Morva-dombság nem emelkedett hegységgé; attól keletre pedig az ősi Cseh-masszívum és a fiatal Kárpátok közötti terület medencévé süllyedt.{{refhely|Eurföldr}}
A peremhegyvidékek közül a Szudéták felépítésében változatos [[óidő|óidei]] mélységi magmás és metamorf kőzetek, [[középidő|középidei]] [[homkkő|homokkövek]] és [[harmadidőszak]]i [[tűzhányó|vulkáni]] képződmények ([[bazalt]], [[fonolit]]) egyaránt részt vettek.{{refhely|Eurföldr}}
A
Az Óriás-hegységtől keletre következik a lengyel határ mentén, a [[gneisz]]ből és palából épült Orlicei-hegység (''Orlieké hory''), legmagasabb csúcsa a Velké Deštná (1115 m). Kréta kori tengeri üledékekből épült errefelé az Adrspach-Teplici mészkőszikla-világ.{{refhely|Szombathy|30. o.|azonos=Sz30}}
A Cseh-medence északnyugati oldalát a nevét ércgazdagságának (ezüst, ólom, ón, cink, urán stb.) köszönhető Érchegység alkotja. Erősen aszimmetrikus hegység, a német területen hegyláblépcsők kíséretében lankásan ereszkedik a Lipcsei-öblözet felé, míg a cseh oldalon – ott éri el legnagyobb (Klinovec, 1244 méter) magasságát – meredeken szakad az Ohre árkára. Erdőségeit részben megritkították, kiirtották.▼
A Szudéták keleti része is ércekben gazdag, kristályos kőzetekből álló, [[Variszkuszi-hegységrendszer|variszkuszi]] eredetű, ősi röghegység. Főbb részei: a Kralicei-havasok (1424 m), Rychlebi-hegység, legmagasabb csúcsa a Smrk (1125 m), majd a Magas-Jesenik (Praděd, 1492 méter) és az Alacsony-Jesenik csoportja. A periglaciális fagyaprózódás itt változatos formákat (kőfolyások, törmeléklejtők, sziklaképződmények, kőpoligonok) alakított ki. A hegylánc legkeletibb tagja az Oderai-hegység.{{refhely|azonos=Sz30}}{{refhely|Eurföldr}}
Keleti folytatásában az Elba két partján, Német- és Csehországban elhelyezkedő alacsony, felső kréta homokkőből felépülő Elbai-homokkőhegység (33. ábra) húzódik. A mintegy 700 km2 kiterjedésű, Szász- és Cseh-Svájcként ismert homokkőtábla anyagát négyzetes homokkőnek is nevezik. A vastagabb homokkőpadokat vékony agyagos szintek tagolják, és a szerkezeti mozgások sakktáblaszerűen összetörték, az aljzatig terjedő függőleges repedéshálózatot hozva létre benne. Ez a vízszintes rétegződés és függőleges tagoltság együttesen segítette elő a „négyzetes” formák kialakulását, előre jelezve az eróziós folyamatok helyét, amelyek hatására kőgombák, kecses tornyok, köztük mély szakadékok, kőhídra, bástyára emlékeztető sziklaképződmények (Bastei, Lilienstein) jöttek létre. A törések mentén mintegy 10 millió éve feltört bazaltlávák kúpjai tovább színezik a képet.▼
▲A Cseh-medence északnyugati oldalát a nevét ércgazdagságának (ezüst, ólom, ón, cink, urán stb.) köszönhető Érchegység alkotja. Erősen aszimmetrikus hegység, a német területen hegyláblépcsők kíséretében lankásan ereszkedik a Lipcsei-öblözet felé, míg a cseh oldalon – ott éri el legnagyobb (Klinovec, 1244 méter) magasságát – meredeken szakad az Ohre árkára. Erdőségeit részben megritkították, kiirtották.{{refhely|Eurföldr}}
Az Érchegységre nagyjából merőleges délnyugati perem egy kicsit alacsonyabb és erősebben tagolt, hosszanti és keresztirányú törésvonalak több részre tagolják. Fő vonulata, a Cseh-erdő (1041 méter) – németországi oldala az Oberpfalzi-erdő – főként gránitból álló gerincei a magasabb és tömegesebb Šumava vonulataiban folytatódnak, amelyet gránitokból, kristályos palákból álló hátak jellemeznek; az ezekből csaknem 1500 méterig kiemelkedő legmagasabb csúcsok a jégkorban eljegesedtek, amit kárfülkék, mély völgyek, tengerszemek bizonyítanak. A hegység magas részeit összefüggő erdőségek és kiterjedt tőzeglápok fedik. Bő csapadékú gerincének déli szakaszán ered a csehek nemzeti folyója, a Moldva (Vltava). Ausztriai, lealacsonyodó része (Weinsbergi-hegység) a Dunán is túlnyúlik. A hegység idős kőzeteibe a folyó Melk és Krems között mintegy 40 kilométer hosszú, 300–400 méter mély szorost mélyített. Ez a mi Dunakanyarunkhoz hasonló táj a Wachau, amely tájképi szépségeivel, patinás településeivel, szőlő- és gyümölcsgazdálkodásával kiérdemelte a világörökség címet.▼
▲Keleti folytatásában az Elba két partján, Német- és Csehországban elhelyezkedő alacsony, felső kréta homokkőből felépülő Elbai-homokkőhegység (33. ábra) húzódik. A mintegy 700 km2 kiterjedésű, Szász- és Cseh-Svájcként ismert homokkőtábla anyagát négyzetes homokkőnek is nevezik. A vastagabb homokkőpadokat vékony agyagos szintek tagolják, és a szerkezeti mozgások sakktáblaszerűen összetörték, az aljzatig terjedő függőleges repedéshálózatot hozva létre benne. Ez a vízszintes rétegződés és függőleges tagoltság együttesen segítette elő a „négyzetes” formák kialakulását, előre jelezve az eróziós folyamatok helyét, amelyek hatására kőgombák, kecses tornyok, köztük mély szakadékok, kőhídra, bástyára emlékeztető sziklaképződmények (Bastei, Lilienstein) jöttek létre. A törések mentén mintegy 10 millió éve feltört bazaltlávák kúpjai tovább színezik a képet.{{refhely|Eurföldr}}
A Cseh-medence délkeleti oldala, a főként gránitból és gneiszből álló Cseh–Morva-dombság nem olyan markáns perem, mint az eddigiek, legmagasabb tagjai – északon a felszabdaltabb Zd’ári-, délen az egységesebb Jihlavai-hegység – alig emelkednek 800 méter fölé.▼
▲Az Érchegységre nagyjából merőleges délnyugati perem egy kicsit alacsonyabb és erősebben tagolt, hosszanti és keresztirányú törésvonalak több részre tagolják. Fő vonulata, a Cseh-erdő (1041 méter) – németországi oldala az Oberpfalzi-erdő – főként gránitból álló gerincei a magasabb és tömegesebb Šumava vonulataiban folytatódnak, amelyet gránitokból, kristályos palákból álló hátak jellemeznek; az ezekből csaknem 1500 méterig kiemelkedő legmagasabb csúcsok a jégkorban eljegesedtek, amit kárfülkék, mély völgyek, tengerszemek bizonyítanak. A hegység magas részeit összefüggő erdőségek és kiterjedt tőzeglápok fedik. Bő csapadékú gerincének déli szakaszán ered a csehek nemzeti folyója, a Moldva (Vltava). Ausztriai, lealacsonyodó része (Weinsbergi-hegység) a Dunán is túlnyúlik. A hegység idős kőzeteibe a folyó Melk és Krems között mintegy 40 kilométer hosszú, 300–400 méter mély szorost mélyített. Ez a mi Dunakanyarunkhoz hasonló táj a Wachau, amely tájképi szépségeivel, patinás településeivel, szőlő- és gyümölcsgazdálkodásával kiérdemelte a világörökség címet.{{refhely|Eurföldr}}
A peremhegységek által közrefogott, nagyjából rombusz alakú Cseh-medence változatos arculatú, kettős osztatú dombsági táj. Délebbi, magasabb fekvésű területein óidei kőzetek (túlnyomórészt karbon–perm gránit és gneisz, kvarcit) bukkannak felszínre. A hosszan tartó lepusztulás során enyhén hullámos tönkfelszín alakult ki rajta. Helyenként a magasabb hátakból 500–800 méter közötti kiemelkedések preparálódtak ki, mint a Brdy 862 méter magas, északkelet–délnyugati csapású erdős kvarcitgerince. Tőle keletre a Moldván túl a Közép-Cseh-dombság hullámos felszínű gránithátsága húzódik. Délnyugaton a szintén gránitból álló Slavkovi-erdő emelkedik az Ohře árka fölé. A kevésbé ellenálló rétegeken medencék jöttek létre; ezek voltak a megtelepedés, majd később az iparosítás színterei, mint pl. a Plzeňi- vagy a České Budějovice-i-medence. A medencéket és a hullámos dombhátakat az évszázadok óta tartó mezőgazdasági művelés mindenütt kultúrtájjá formálta. A dombvidéket helyenként mélyen bevágódva a folyók is erősen szabdalták; egy ilyen szép bevágásban tárja fel a Berounka az óidő eleji (kambrium, szilur, devon) kőzetekből álló, ősmaradványokban rendkívül gazdag, ún. barrandiumi rétegeket.▼
▲A Cseh-medence délkeleti oldala, a főként gránitból és gneiszből álló Cseh–Morva-dombság nem olyan markáns perem, mint az eddigiek, legmagasabb tagjai – északon a felszabdaltabb Zd’ári-, délen az egységesebb Jihlavai-hegység – alig emelkednek 800 méter fölé.{{refhely|Eurföldr}}
▲A peremhegységek által közrefogott, nagyjából rombusz alakú Cseh-medence változatos arculatú, kettős osztatú dombsági táj. Délebbi, magasabb fekvésű területein óidei kőzetek (túlnyomórészt karbon–perm gránit és gneisz, kvarcit) bukkannak felszínre. A hosszan tartó lepusztulás során enyhén hullámos tönkfelszín alakult ki rajta. Helyenként a magasabb hátakból 500–800 méter közötti kiemelkedések preparálódtak ki, mint a Brdy 862 méter magas, északkelet–délnyugati csapású erdős kvarcitgerince. Tőle keletre a Moldván túl a Közép-Cseh-dombság hullámos felszínű gránithátsága húzódik. Délnyugaton a szintén gránitból álló Slavkovi-erdő emelkedik az Ohře árka fölé. A kevésbé ellenálló rétegeken medencék jöttek létre; ezek voltak a megtelepedés, majd később az iparosítás színterei, mint pl. a Plzeňi- vagy a České Budějovice-i-medence. A medencéket és a hullámos dombhátakat az évszázadok óta tartó mezőgazdasági művelés mindenütt kultúrtájjá formálta. A dombvidéket helyenként mélyen bevágódva a folyók is erősen szabdalták; egy ilyen szép bevágásban tárja fel a Berounka az óidő eleji (kambrium, szilur, devon) kőzetekből álló, ősmaradványokban rendkívül gazdag, ún. barrandiumi rétegeket.{{refhely|Eurföldr}}
in város környékén fekvő ún. Cseh Paradicsom. Gyönyörű része a Prachovské skaly sziklalabirintusa. A tájképet fiatal vulkánok is színezik, legszebb a Trosky (514 méter) kettős bazaltkúpja. Ez már a fiatal, újharmadidőszaki szerkezeti mozgások következménye, amely leginkább a medence északnyugati peremén, a Cseh-középhegységben okozott erős tűzhányó-tevékenységet, ahol bazalt-, andezit- és fonolitkúpok, lávatakarók települtek a homokkőaljzatra. A hegységet az Elba látványos antecedens völgyben töri át. Az áttöréstől nyugatra emelkedik a hegység legmagasabb (835 méter) pontja, a Milešovka lakkolitja. Fiatal szerkezeti vonal határozza meg az Érchegység lábánál az Ohře völgyét is, amely mentén a mélyből gyógy- és hévizek törnek fel, rájuk világhírű fürdővárosok, Karlovy Vary (Karlsbad), Mariánské Lázně (Marienbad) és Františkovy Lázně (Franzensbad) települtek.▼
▲
A folyótól délre a vulkáni eredetű Doupovi-hegység a mai Etnához hasonlító egykori paleovulkán maradványa, amely az oligocénban kezdett működni, majd a miocénban egy hatalmas robbanásos kitörés megsemmisítette. Kaldéráját később az erózió erősen lepusztította, de központi mélyedése még kirajzolódik. Mai 900 méter körüli tetőszintjét a fiatalon bevágódott folyóhálózat két különálló, fennsík jellegű részre tagolja.▼
▲A folyótól délre a vulkáni eredetű Doupovi-hegység a mai Etnához hasonlító egykori paleovulkán maradványa, amely az oligocénban kezdett működni, majd a miocénban egy hatalmas robbanásos kitörés megsemmisítette. Kaldéráját később az erózió erősen lepusztította, de központi mélyedése még kirajzolódik. Mai 900 méter körüli tetőszintjét a fiatalon bevágódott folyóhálózat két különálló, fennsík jellegű részre tagolja.{{refhely|Eurföldr}}
A Morva-medence valójában medencehelyzetben levő dombság. A süllyedéssel létrejött mélyedést a harmadidőszaki tengerek elöntötték, majd fokozatosan feltöltődött, de felszínéből számos idősebb tönkrög is kiemelkedik, mint pl. a Brnói-gránittönk, valamint legnevezetesebb tája, a devon időszaki mészkövön kialakult, karsztjelenségekben gazdag Morva-karszt. Ez rejti Csehország legnagyobb barlangrendszereit. Leghosszabb a Punkva-patak járatrendszere, amelynek egy szakaszán az egykori barlangi mennyezet többszöri beomlását követően alakult ki Európa egyik legnagyobb – 100 méter hosszú, 50 méter széles és 138 méter mély – szakadéktöbre, a Macocha. A Punkva tipikus búvópatak (maga a név éppen ezt jelenti), látogatható szakaszának vizes ága csak csónakkal járható be. Megtekinthető a patak víznyelőbarlangja, a Katerina (Katalin)-barlang is, amelyben a negyedidőszaki állatvilág maradványai mellett ősemberek csontvázát és kőeszközeit is feltárták.▼
▲A Morva-medence valójában medencehelyzetben levő dombság. A süllyedéssel létrejött mélyedést a harmadidőszaki tengerek elöntötték, majd fokozatosan feltöltődött, de felszínéből számos idősebb tönkrög is kiemelkedik, mint pl. a Brnói-gránittönk, valamint legnevezetesebb tája, a devon időszaki mészkövön kialakult, karsztjelenségekben gazdag Morva-karszt. Ez rejti Csehország legnagyobb barlangrendszereit. Leghosszabb a Punkva-patak járatrendszere, amelynek egy szakaszán az egykori barlangi mennyezet többszöri beomlását követően alakult ki Európa egyik legnagyobb – 100 méter hosszú, 50 méter széles és 138 méter mély – szakadéktöbre, a Macocha. A Punkva tipikus búvópatak (maga a név éppen ezt jelenti), látogatható szakaszának vizes ága csak csónakkal járható be. Megtekinthető a patak víznyelőbarlangja, a Katerina (Katalin)-barlang is, amelyben a negyedidőszaki állatvilág maradványai mellett ősemberek csontvázát és kőeszközeit is feltárták.{{refhely|Eurföldr}}
A medencét további számos kisebb-nagyobb, többnyire 500 méter körüli magasságokig kiemelkedő rögsor tagolja (pl. a Drahanyi-hegység), köztük pedig tágasabb medencék fekszenek. A Szudétákig terjedő északkeleti része a Felső-Morva-medence, amely a Morva és mellékfolyói által felszabdalt dombvidék. Ebből az alacsony (310 méter) Morva-kapu vezet át az Ostravai-medencébe, amely a Szudéták és a Kárpátok szerkezeti határán helyezkedik el. Érdekessége, hogy az északról idáig benyúló belföldi jégtakaró elborította, morénáit is lerakta, sőt még a szubglaciális olvadékvizek hordaléka is megfigyelhető. Mai arculatát azonban elsősorban az emberi tevékenység, főleg a szénbányászat és a rá települt, részben már felszámolt nagyipar, valamint a sűrű településhálózat közvetlen és közvetett felszínformálása határozza meg: különösen jellemző az alábányászás okozta, még ma is tartó felszínmozgások – amelyek nagy károkat okoznak az építményekben – hatása a domborzatra.▼
▲A medencét további számos kisebb-nagyobb, többnyire 500 méter körüli magasságokig kiemelkedő rögsor tagolja (pl. a Drahanyi-hegység), köztük pedig tágasabb medencék fekszenek. A Szudétákig terjedő északkeleti része a Felső-Morva-medence, amely a Morva és mellékfolyói által felszabdalt dombvidék. Ebből az alacsony (310 méter) Morva-kapu vezet át az Ostravai-medencébe, amely a Szudéták és a Kárpátok szerkezeti határán helyezkedik el. Érdekessége, hogy az északról idáig benyúló belföldi jégtakaró elborította, morénáit is lerakta, sőt még a szubglaciális olvadékvizek hordaléka is megfigyelhető. Mai arculatát azonban elsősorban az emberi tevékenység, főleg a szénbányászat és a rá települt, részben már felszámolt nagyipar, valamint a sűrű településhálózat közvetlen és közvetett felszínformálása határozza meg: különösen jellemző az alábányászás okozta, még ma is tartó felszínmozgások – amelyek nagy károkat okoznak az építményekben – hatása a domborzatra.{{refhely|Eurföldr}}
Délebbre a Ždanicei-erdő és a Chřiby vonulatai már az Északnyugati-Kárpátokhoz tartoznak, akárcsak a rajtuk túl fekvő Alsó-Morva-medence alacsony, feltöltött süllyedéke, amelynek délnyugati részét a Morvába futó folyók töltötték fel, széles teraszos völgyeket és nagy hordalékkúpokat is létrehozva; rajtuk többnyire művelt területek terpeszkednek.▼
▲Délebbre a Ždanicei-erdő és a Chřiby vonulatai már az Északnyugati-Kárpátokhoz tartoznak, akárcsak a rajtuk túl fekvő Alsó-Morva-medence alacsony, feltöltött süllyedéke, amelynek délnyugati részét a Morvába futó folyók töltötték fel, széles teraszos völgyeket és nagy hordalékkúpokat is létrehozva; rajtuk többnyire művelt területek terpeszkednek.{{refhely|Eurföldr}}
==Domborzata==▼
▲A peremhegyek közül legmagasabb az északkeleten húzódó [[Szudéták]]. Az ókori kristályos kőzetekből keletkezett, erősen lepusztult hegyvonulat nyugaton két párhuzamos hegységből, az [[Iser-hegység]]ből és a [[Lausitzi-hegység]]ből áll. Közöttük fekszik a [[Liberec]]i-medence. Tőlük keletre helyezkedik el a Szudéták központi szakasza, az [[Óriás-hegység]] Csehország legmagasabb hegycsúcsával, az 1602 m magas [[Sněžka|Sněžkával]]. A hegység két északnyugat-délkeleti csapásirányú gerincének anyaga [[gránit]] illetve [[pala (kőzet)|pala]]. A gránithát meredeken lejt Lengyelország felé, cseh oldala enyhébb lejtésű. Az Óriás-hegység területén a [[Würm-glaciális|legutóbbi jégkorszakban]] 15 gleccser alakította a felszínt. A [[karrmező]]k területén tengerszemek jöttek létre. Az Óriás-hegységtől délre fekszik a változatos szépségű turistavidék, az úgynevezett Cseh-paradicsom (Cesky ráj). A víz errefelé nagy tömegekben vésett itt ki különös sziklaalakzatokat.{{refhely|azonos=Sz29}}
▲==Domborzata==
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
| |||