„Goiâniai baleset” változatai közötti eltérés

Végül 4-en belehaltak az elszenvedett sugárterhelésbe, és további 249-en súlyos károsodásokat szenvedtek.<ref name=MTCDPub>[http://www-pub.iaea.org/MTCD/publications/PDF/Pub815_web.pdf The Radiological Accident in Goiania] p.&nbsp;2.</ref> Az áldozatok számát tekintve a [[csernobili atomkatasztrófa]] után ez volt talán a világ második legsúlyosabb nukleáris anyaghoz köthető balesete.<ref>[http://www.time.com/time/photogallery/0,29307,1887705_1862268,00.html The Worst Nuclear Disasters]</ref> Fontos azonban megjegyezni, hogy a goiânia incidens nem [[nukleáris baleset]], hanem radiológiai baleset. Goiânia nem az első ilyen eset volt a történelemben, viszont a legsúlyosabb ilyen balesetnek számít a világon. [[1962]]-ben [[Mexikóváros]]ban egy tízéves fiú talált egy kobalt-60 izotópos kapszulát, amit hazavitt. Ő és családja három tagja meghalt, további öt ember szenvedett súlyos egészségkárosodást. [[1984]]-ben [[Marokkó]]ban egy munkás talált rá egy irridiumirídium-192 izotópot tartalmazó kapszulára, amelyet hazavitt és ez nyolc ember életét követelte.

A Instituto Goiano de Radioterapia központot [[1985]]-ben új helyre költöztették, de a gyógyításhoz használt gépek és más eszközök az épületben maradtak, mert az intézet tulajdonjogi vitát folytatott a SocietySociedade ofde SaintSão VincentVicente de PaulPaulo nevű jótékonysági szervezettel, s az ügybe bekapcsolódott az Ipasgo brazil biztosításiegészségbiztosítási cég is. [[1977]]-ben ez a szervezet vásárolta a sugárkezeléshez használt gépet is, amelynek tartozéka volt a céziumkapszula. Az ügyben eljáró városi bíróság is pontosan tudta, hogy az elhagyott épület területén sugárveszélyes anyag van, amely kiderülkiderült az egyik [[1986]]. [[szeptember 11.|szeptember 11]]-én kelt okiratukból. Egy esetben a rendőrség akadályozta meg, hogy az intézetigazgató elszállítsa a hátrahagyott eszközöket. Az igazgató figyelmeztette a szervezetet, hogy övé a felelősség a sugárzó anyagok miatt. Az intézet külön felhívta a brazil atomenergia-bizottságOrszágos Atomenergia Bizottság figyelmét az épületben található, őrizetlenül hagyott céziumra, de a bírósági korlátozás őket is visszatartotta az intézkedéstől.

[[Fájl:Goiâniasourceoutofcollimator.SVG|bélyegkép|jobbra|250px|A cézium a sötétben nagyjából ilyen kékszínű fénnyel világít. A tüneményes fény miattellenére az emberek többsége úgy vélte, hogy a talált anyag teljesen ártalmatlan.]]

A lopást Roberto dos Santos Alves és társa Wagner Mota Pereira hajtották végre, akik a környéken guberáltak és tudtak a volt kórház területén elhagyott eszközökről. Miután látták, hogy a biztonsági őr nincs a helyén, éltek a lehetőséggel és talicskájukkal bementek a bontás alatt álló épületbe és felfedezték a terápiás egységet, amely a cézium golyótcéziumgolyót tartalmazta. Mivel eléggé nagy súlya volt és nagyobbrészt tömör fém alkotta nagyobbrészt a szerkezetet, ezért talicskára rakták és elvitték, mert úgy gondolták, hogy jó áron értékesíthető a vastelepen.

A céziumgolyó sötétkék fényt bocsátott ki magából. Alves eleinte azt hitte, hogy ő és társa valamilyen robbanóeszközt találtak és a golyóban levő kék anyag a robbanószer. Az arról származó kékes port meggyújtotta, de az anyag nem reagált. Ezután a vastelepre vitte a darabokat, amit a tulajdonos Devair Alves Ferreira megvásárolt tőle. A Ferreira is megcsodálta a céziumgolyót és elkezdte ismerősei körében mutogatni. Még pénzt is ajánlott annak, aki széttudjaszét tudja szedni a golyót. Az emberek babonás ámulattal figyelték a céziumot, azt gondolták, hogy varázserővel bír, ezért is fénylik annyira.

[[szeptemberSzeptember 21.|Szeptember 21]]-én a kereskedő Ivo nevű testvére csavarhúzóval rizsszem nagyságú darabokat vájt ki a céziumból, ezeket aztán tovább osztogattáktovábbosztogatták a rokonok és a barátok között. Ivo lánya, Leide das Neves Ferreira a testére kent a kékszínűkék színű porból, amelyből aztán apró szemek a szendvicsére potyogtak, így azt a kislány megette és a szervezetébe halálos dózis céziumot juttatott.

A kórház értesítette a hatóságokat, akik Geiger -számlálóval kutattak tovább az anyag után és 130 ezer embert vizsgáltak ki a városban. Közülük 249 ember szenvedett sugárfertőzést és 20-an betegedtek meg.

A hatóságok a csernobili katasztrófa idején foganatosított hasonló intézkedésekkel kellett, hogy éljenek a terület sugármentesítésekor. Ahol észlelték a cézium jelenlétét, ott összeszedték az emberek ingóságait és egyéb mozdítható dolgokat, majd azokat ólomhordókba pakolták, s a fedelüket lehegesztették. A hordókat betonszarkofágokba helyezték és a szarkofágokat eltemették a föld alá.

Devair Ferreira, bár erős sugárdózist kapott, de életben maradt. A fertőzés nyomait a mai napig a kezén viseli.