„Csehország földrajza” változatai közötti eltérés

Az újharmadidőszak során a mai Csehország területe a környezeténél kevésbé töredezett szét, csak a peremei emelkedtek meg, így hozva létre a zárt Cseh-medencét, amelyet három oldalról is középhegységek vesznek körül. A negyedik oldalon a Cseh–Morva-dombság nem emelkedett hegységgé; attól keletre pedig az ősi Cseh-masszívum és a fiatal Kárpátok közötti terület medencévé süllyedt.{{refhely|Eurföldr}}

 

 

A Nyugati-Szudéták két része a rövid, változatos felépítésű [[Luzsicei-hegység]] (793 méter) és a magasabb (1122 méter) [[Jizera-hegység]]ből áll. Tőlük keletre helyezkedik el a Szudéták központi szakasza, az [[Óriás-hegység]] Csehország és az egész Közép-európai-röghegyvidék legmagasabb hegycsúcsával, az 1602 m magas [[Sněžka|Sněžkával]], ami 1300–1400 méter magas gránitfennsíkból emelkedik ki. A hegység két északnyugat-délkeleti csapásirányú gerincének anyaga [[gránit]] illetve [[pala (kőzet)|pala]]. A gránithát meredeken lejt Lengyelország felé, cseh oldala enyhébb lejtésű. Az Óriás-hegység területén a [[Würm-glaciális|legutóbbi jégkorszakban]] 15 gleccser, köztük függőgleccserek alakították a felszínt. A [[karrmező]]k területén tengerszemek jöttek létre; az egyik kárfülkéből ered az [[Elba (folyó)|Elba]]. Az Óriás-hegységtől délre fekszik a változatos szépségű turistavidék, az úgynevezett Cseh-paradicsom (Cesky ráj). A víz errefelé nagy tömegekben vésett itt ki különös sziklaalakzatokat.{{refhely|azonos=Sz29}}