„Plazmafizika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
14. sor:
== A plazmafizika rövid története ==
 
Az [[1920-as évek|1920-as]] és [[1930-as évek]]ben néhány elszigetelt kutató, akiketkutatót egy-egy konkrét gyakorlati probléma indítottindította el, elkezdtehogy elkezdje tanulmányozni a plazmafizikát.

Az egyik ilyen téma volt a nagytávolságú [[rövidhullám]]ú [[rádióhullám]]ok terjedésének vizsgálata, ami az [[ionoszféra]] felfedezéséhez vezetett (ez egy részben ionizált gázréteg a felső atmoszférában, ami visszaveri a rádióhullámokat, ezáltal azok a kiindulási ponttól igen nagy távolságra is vehetők). Az ionoszféra részben elnyeli és torzítja a rádióhullámokat.
 
A Föld mágneses tere miatt a különböző polarizációjú rádióhullámok különböző sebességgel terjednek. Ez „visszhangossá” teszi a jelet: kicsit hamarabb és kicsit később is megérkezik a legerősebb jel mellett. Ez rontja például a beszéd érthetőségét, ezért különböző tudósok dolgozni kezdtek a probléma megértésén és megszüntetésén. Ilyen volt E.V. Appleton és K.G. Budden, akik fokozatosan fejlesztették a nem-uniform módon mágneses plazmában az elektromágneses hullámok terjedésére vonatkozó elméletüket.
20 ⟶ 22 sor:
Mások a gáztöltésű [[elektroncső|elektroncsövek]] kapcsolásra és feszültségszabályozásra használt működését vizsgálták (mindez a [[félvezető]]ket alkalmazó korszak előtt volt).
 
A [[20. század]] első felében az [[asztrofizika|asztrofizikusok]] felismerték, hogy az univerzum nagy része plazmából áll, így az asztrofizikai folyamatok jobb megértéséhez szükséges a plazmafizika mélyebb ismerete. Ezen a területen úttörő szerepet játszott [[Hannes Alfvén]], svéd Nobel-díjas fizikus, aki az [[1940-es évek]]ben kifejlesztette a [[magnetohidrodinamika]] elméletét (röviden: MHD). Az elméletben a plazma úgy viselkedik, mint egy elektromosan vezető folyadék. Alfvén az elméletében bevezette az [[Alfvén-hullám]]okat, amik fontos szerepet játszanak az [[asztrofizika]]i plazmában.
**
 
Az [[1940-es évek]]ben [[Hannes Alfvén]] kifejlesztett egy elméletet a hidromágneses hullámokról ([[Alfvén-hullám]]), és azt vetette fel, hogy ezek a hullámok fontos szerepet játszanak az [[asztrofizika]]i plazmában.
 
Az [[1950-es évek]] elején az [[Egyesült Államok]]ban, [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniában]] és az akkori [[Szovjetunió]]ban egyidejűleg megindult a plazmafizika alapú mágneses [[fúziós energia]] nagymértékű kutatása. Mivel ez a munka a termonukleáris fegyverek kutatásának egyik előfutára volt, kezdetben titkosították, de mindhárom ország megszüntette a titkosítást 1958-ban, és együttműködött. Sok más ország is részt vesz a fúziós kutatásban.