„Tambora” változatai közötti eltérés

 

[[1815]]-re az alatta lévő [[magmakamra]] megtelt, a hegy pedig az idő folyamán 4300 méter magasra nőtt. Már [[1812]] óta zaj hallatszott a vulkánból, és gyakran füstöt eregetett. Végül 1815. [[április 5.|április 5-én]] egy közepes erősségű kitöréssel elkezdődött a több napig tartó kitöréssorozat, amelynek során 80 köbkilométer vulkáni anyag szabadult ki a légkörbe.

 

A kitöréssorozat során százszor nagyobb mennyiségű vulkáni anyag került a légtérbe, mint a [[Mount Saint Helens]] 1980-as kitörésekor. Összesen mintegy 150 milliárd köbméter kőtörmelék, vulkáni hamu, és egyéb anyag szabadult fel. A kitörés mintegy 60&nbsp;000 ember halálát okozta a területen, de hatása az egész bolygón érezhető volt. A hamu több évig a légtérben maradt, meggátolva, hogy a Nap sugarai elérjék a földfelszínt. Mindez az egyik leghidegebb periódushoz vezetett a már amúgy is elég fagyos [[kis jégkorszak]]on belül. A nyár gyakorlatilag megszűnt létezni, a telek szokatlanul hidegek voltak. A jelenség mezőgazdaságra gyakorolt hatása óriási volt, milliók éheztek a Föld minden részén a vulkánkitörés következtében. [[1816]], a kitörés utáni év úgy vonult be a történelembe, mint „az év, amikor nem volt nyár”.<ref>[http://journals.sagepub.com/doi/abs/10.1191/0309133303pp379ra Oppenheimer, Clive (2003). "Climatic, environmental and human consequences of the largest known historic eruption: Tambora volcano (Indonesia) 1815". Progress in Physical Geography]</ref>