„Ansbachi Karolina brit királyné” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
42. sor:
Karolina nagyon aggódott férjéért, és elborzasztotta, hogy mindezek közben Frigyes nagyszabású vacsorát adott barátainak. A királyné és a wales-i herceg többször vitába keveredett egymással, mivel Frigyes alkalmatlannak tartotta anyját a királyság irányítására. György 1737 januárjában végülis épségben hazatért Angliába. Ezek után Frigyes eredménytelenül kérte a parlamentet havi járandósága megemelésére, ugyanis előtte a herceg ezt már apjánál sem tudta elérni. Ez a téma ismét vitás helyzetet teremtett a trónörökös és szülei között. Walpole tanácsára végül mégiscsak felemelték a herceg apanázsát, bár nem az általa kért mértékben, azért, hogy csitítsák a királyi pár és fiuk közti további konfliktusokat. 1737 júniusában Frigyes tudatta szüleivel, hogy felesége állapotos, és októberre várják első gyermeküket. Valójában azonban Auguszta korábbra várta a gyermeket, s már júliusban megindult nála a szülés, férje pedig Hampton Court-ból titokban elvitte a vajúdó asszonyt, hogy a királyi pár véletlenül se lehessen ott a szülésnél. Mikor György és Karolina erről értesültek, rendkívül felháborodtak. A hagyomány szerint a királyi család fontosabb tagjai és az idősebb udvaroncok is jelen kellett, hogy legyenek egy ilyen fontos gyermek születésénél, ám Auguszta kénytelen volt férje unszolására másfél órát egy zötykölődő hintóban utazni, miközben iszonyúan szenvedett a szülési fájdalmaktól.
A királyné és két leánya, valamint Lord Hervey a St. James Palotába sietnek, ahová Augusztát vitte Frigyes. Sajnos Karolina megkönnyebbült, hogy menye egy ,, szegény, csúnya, kisegeret " szült egy ,, hatalmas, kövér, egészséges " fiú helyett, ugyanis a csecsemő ,, csupán " egy kislány volt. A szülés körüli bonyodalmak csak még inkább mélyítették a szakadékot anya és fia között. Lord Hervey azt mesélte, hogy a királyné egyszer ezt mondta fiáról: ,, Nézze csak, ott jön! A megátalkodott, a gazember! Azt kívánom, bárcsak nyílna meg alatta a föld, s süllyedne a pokolba ez a szörnyeteg! " November 17-én reménytelenné vált a királyné állapota, s 1737. november 20-án hunyt el, a St. James Palotában. December 17-én temették el a Westminster Apátságban. Frigyest nem hívták meg a gyászszertartásra. Georg Friedrich Handel a temetésre egy himnuszt komponált. A király elrendelte, hogy páros nyughelyet készítsenek számukra, hogy majd felesége mellett nyugodhasson ő is (ahogy ez 23 évvel később meg is történt). Élete utolsó éveiben Karolina sokat szenvedett a lábaival, ám komolyabb gond volt számára, hogy 1724 óta, amikor legkisebb gyermeke is világra jött, köldökvérzés is fellépett nála időközönként. 1737. november 9-én már erős fájdalmai voltak a királynénak, ám még végigcsinált egy hivatalos rendezvényt, s csak utána esett ágynak végleg. Vékonybélproblémák is felléptek nála ekkor már. Az elkövetkezendő jó pár napban vérzett, s orvosok sürgölődtek körülötte, ám sajnos már ez sem segített rajta. A király nem engedélyezte Frigyesnek, hogy utoljára lássa a már haldokló Karolinát, azonban a királyné Walpole-on keresztül megbocsátását küldte fiának. Az asszony arra kérte férjét, hogy halála után nősüljön újra, amit a király visszautasított, mondván, hogy legfeljebb szeretői lesznek, felesége már nem. György azt mondta: ,, Ó, Isten ne adja! " Karolina halálát rengetegen őszintén meggyászolták. A protestánsok, s még a jakobiták is csodálták az asszonyt, elvhű életéért, könyörületességéért. Amikor annak idején Károly főherceg megkérte a kezét, vallási elvei miatt nem ment hozzá, mivel nem lett volna hajlandó áttérni egy másik hitre a házasság kedvéért. Például John Gay ezt írta Karolináról, 1714-ben, az ,, Egy levél egy hölgyhöz " című írásában:
,, Megvetette a birodalmat a vallás kedvéért,
Ehhez itt a földön megkapta a brit koronát is,
Ám a halhatatlan koronát is megkapta mellé a mennyekben. "
A közvélemény és az udvar is jól látta, milyen nagy befolyással volt a királyné a hitvesére. Erről akkoriban ez a szatirikus stílusú vers született:
==Jegyzetek==
| |||