„Szemlő-hegyi-barlang” változatai közötti eltérés

'''Szemlő-hegyi-barlang''' [[Budapest]] egyik idegenforgalmi célokra kiépített, látogatható [[barlang]]ja. Fokozottan védett barlang, a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] része.

 

 

A [[Budai-hegység]]ben, Budapest II. kerületében, a [[Szemlőhegy]] településrészen, a [[Szemlő-hegy]] nevű hegyen található.

 

 

[[Budapest II. kerülete|Budapest II. kerületének]] területén nyílik. A Pusztaszeri út 35. sz. alatt van a bejárata. Autóbusszal a Kolosy térről közelíthető meg, a (Árpád híd Szentlélek térről induló) [[29-es busz (Budapest)|29-es]] valamint a [[111-es busz (Budapest)|111-es busszal]] a Batthyány térről is a Zöldmáli lejtő megállóig kell menni. Babakocsival, kerekesszékkel is látogatható. A túra időtartama körülbelül 40 perc. A [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] Igazgatóság engedélye szükséges az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszok látogatásához.

 

 

A barlang járatainak a hossza 2230 méter és a függőleges kiterjedése 50,4 méter. A túraútvonal 250 méter, amelyet járdán és lépcsőkön lehet bejárni.

 

 

[[1930]] [[ősz]]én egy, a Zöldmáli út mellett fekvő telken a mai Barlang utca 10. szám alatt [[kőfejtés]] közben szűk, mélybe vezető nyílásra bukkantak. A telek tulajdonosa által értesített [[barlangkutató]]k a szűk nyílást néhány nagyobb kő kiemelésével kitágítva leereszkedtek a függőleges, majd meredeken lejtő, nagyon szép oldási formákban gazdag, csőszerű járatba. A folyosó végül bezárult. 1930. szeptember 20-án [[Kessler Hubert]] és Futó András barlangkutatók az eltömődött rész kibontásával előbb az egyedülálló képződményekkel teli Rózsalugasba jutottak be, majd több nagy méretű folyosóba is sikerült behatolniuk. [[Szekula Mária]] 1930. szeptember 28-án átjutott a Hosszú-folyosó Tű fokán vékony termetének köszönhetően és újabb szakaszok tárultak fel. Beszámolója alapján kitágították a szűk átjárót. Nemsokára [[Kadić Ottokár]], a [[Magyar Állami Földtani Intézet|Földtani Intézet]] [[geológia|főgeológusa]] is felkereste a [[barlang]]ot, és elvégezte annak első tudományos vizsgálatát, felmérését. Ekkor derült fény arra, hogy a falakat a hazai barlangokban nem látott mértékben borító kőrózsák, borsókövek anyaga nem a [[cseppkő|cseppkövekből]] ismert [[kalcit]], hanem [[aragonit]], mely melegvízből válik ki. Ez, valamint a [[gipsz]]kristályok jelenléte bizonyította a barlang [[hévíz|hévizes]] eredetét. [[Kadić Ottokár]] és még sokan mások is, már akkor szorgalmazták a páratlan természeti érték idegenforgalmi kiépítését a hazai és külföldi látogatók számára. A megvalósulásra azonban több mint 50 [[év]]et kellett várni.

A [[második világháború]]t és az azt követő évek gazdátlanságát ez a barlang is megsínylette, sok szép képződménnyel lett szegényebb. A háború utáni kutatások aztán újabb járatok felfedezését eredményezték, melyekkel a [[barlang]] hossza meghaladta a két kilométert. Az 1964-ben kiadott, „Az országos kék-túra útvonala mentén” című könyvben meg van említve. 1990-ben a SZIKKTI Barlangkutató Csoportnak és Rajczy Miklósnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1990-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály vizsgálta a klímáját. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a [[Duna–Ipoly Nemzeti Park]] Igazgatóság működési területén található barlangnak az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók.

 

 

A [[1960-as évek|hatvanas évek]]ben a [[természetvédelem]] szervei vették kezelésbe a [[barlang]]ot. A tervek elkészülte után [[1974]]-ben megindult a [[barlang]] kiépítése, majd a felszínen az építkezés. A [[barlang]] ünnepélyes megnyitására [[1986]]. [[október 23.|október 23-án]] került sor.

 

 

Az [[1980-as évek]]ben kezdődött el az a [[klimatológia]]i vizsgálatsorozat, melynek eredménye lehetővé tette a barlangterápia megkezdését [[1990]]-ben. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a [[barlang]] klímája rendkívül alkalmas légzőszervi betegségek, főleg [[Hörghurut|bronchitis]]es, azaz hörghurutos és [[asztma|asztmás]] megbetegedések gyógyítására. A gyógyítás lényegében azon alapszik, hogy a [[barlang]]ban rendkívül magas a relatív nedvességtartalom, igen tiszta, pormentes a levegő. Tisztasága a magaslati üdülőhelyek levegőjének a tisztaságával vetekszik. A relatív páratartalom közel 100%, ami igen előnyös, a [[levegő]] portartalma pedig töredéke a külszíninek. A vizsgálatok kimutatták, hogy a látogató csoportok után a porszemek, egyéb anyagok és [[baktériumok]] száma lényegesen emelkedik, de körülbelül 30 perccel a látogatók távozása után újból helyreáll az eredeti állapot, vagyis igen gyors a regeneráció. Mindezen kedvező hatások számtalan beteg gyógyulását segítették elő az elmúlt években. A hőmérséklete egész évben 12 °C.

 

 

A hévizek munkáját őrzik a [[barlang]] jellegzetes képződményei, a ''borsókövek,'' amelyek a [[Mészkő (kőzet)|mészkő]]sziklák azon pontjain keletkeznek, ahol a falat a hőforrások vize éri. A borsókövek sárgásfehér gömböcskékből felépülő fürtöket alkotnak. Ezekhez [[gipsz]]bevonatok illetve tűs [[aragonit]]csoportok társulnak. A [[barlang]] [[Budapest]] egyik fokozottan védett természeti értéke.

 

 

Előfordul az irodalmában ''Egyetemiek barlangja'', ''Kadić-barlang'' (Cholnoky 1932), ''Kadić Ottokár-aragonitbarlang'', ''Kadič Ottokár-barlang'' (Kordos 1984), ''Ottokár-barlang'' (Cholnoky 1932), ''Rothermere-barlang'', ''Szemlőhegyi-barlang'' (Cholnoky 1932), ''Szemlőhegyi barlang'' (Cholnoky 1932) és ''Zöldmáli cseppkőbarlang'' néven is.