„Elmefilozófia” változatai közötti eltérés

[[René Descartes|Descartes]]<ref>Itt elsősorban Descartes ''Elmélkedések az első filozófiáról'' című munkájára szokás gondolni, azon belül is alapvetően a második elmélkedésre. ''Elmélkedések az első filozófiáról (''ford., utószó: [[Boros Gábor (filozófiatörténész)|Boros Gábor]]), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 1994, ISBN 96379785</ref> elmélkedései óta a lélek székhelyének az [[agy]]at tekintjük. Így az ő nyomán a nem fizikai természetű jelenségekért, az [[elme|elmét]] tartjuk felelősnek. Így a test-lélek problémával foglalkozó [[filozófia|filozófiát]] elmefilozófiának nevezzük. Azt pedig, hogy milyen jelenségeket irányít a lélek, mit nevezünk nem fizikai természetű jelenségeknek, azt röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a [[mentális állapot]]okat. A mentális állapotoknak jelenleg négy fajtáját különböztetjük meg: „Vannak [[észlelet]]eink (perceptions), amikor [[hallás|hallunk]], [[látás|látunk]], [[szaglás|szaglunk]], [[tapintás|tapintunk]], [[ízlelés|ízlelünk]] valamit; [[érzet]]eink (sensations), amikor [[éhség]]et, [[fájdalom|fájdalmat]] stb. érzünk; [[érzelem|érzelmeink]] (emotions), amikor [[szerelem|szerelmesek]], szomorúak, dühösek stb. vagyunk; és [[gondolat]]aink (thoughts), amikor hitekkel, vágyakkal, szándékokkal rendelkezünk.”<ref>Tőzsér János: ''Általános bevezetés: a test-lélek probléma'' In: Ambrus Gergely, Demeter Tamás, Forrai Gábor, Tőzsér János (szerk.) ''Elmefilozófia'', Budapest: L’Harmattan, 2008.</ref>