„Grafén” változatai közötti eltérés

A grafén izolált előállítására alkalmas módszer 2004-es kidolgozása előtt nem volt ismert más kétdimenziós, kristályos anyag. Emellett a Mermin–Wagner-tétel<ref>{{cite journal|author=N. D. Mermin|coauthors=H. Wagner|date=1966-11-28|title=Absence of Ferromagnetism or Antiferromagnetism in One- or Two-Dimensional Isotropic Heisenberg Models|journal=[[Physical Review Letters]]|publisher=[[Amerikai Fizikai Társaság]]|volume=17|issue=22|pages=1133–1136|doi=10.1103/physrevlett.17.1133|issn=0031-9007}}</ref> értelmében kétdimenziós rácsot nem jellemezhet hosszútávú rend, a [[hőmozgás]] miatt az atomok kitérése összemérhető a [[rácsállandó]]val. Emiatt sokan úgy vélték, hogy kétdimenziós kristály a természetben nem fordulhat elő, mert a hőmozgás szétzilálja a szerkezetet. Csak később, a grafénen történt vizsgálatok ismeretében oldották fel ezt az ellentmondásellentmondást. A szilárdtestfizikai magyarázat szerint a szabadon álló grafén valójában nem tökéletesen sík, hanem felülete fodrozódik, mely a grafén síkbeli rácsrezgéseivel [[Csatolás (fizika)|csatolásba]]{{Wd|Q949350}} kerülve stabilizálja a szerkezetet.