„Bosznia-Hercegovina” változatai közötti eltérés

{{Fő|Bosznia-Hercegovina világörökségi helyszínei}}▼

Az oszmán korszak leghíresebb emlékei az építészetben találhatók. Az [[Ivo Andrić]] ''Híd a Drinán'' című regényéből ismert [[višegrad]]i [[Szokoli Mehmed|Szokollu Mehmed pasa]]-hidat ''(Most Mehmed-paše Sokolovića)'' Szinán oszmán építész tervezte, a Világörökség részévé nyilvánított mostari ''Öreg hidat ([[Stari most]])'' pedig tanítványa, Hajruddín. A [[mecset]] ''(džamija)'' szintén a boszniai táj tartozékává vált. A legismertebbek a szarajevói ''Gázi Huszrev bég-dzsámi (Begova džamija)'' és a [[Banja Luka]]-i ''Ferhadija'' mecset. Utóbbi a polgárháború során teljesen megsemmisült. Nagyobbszabású keresztény emlék a keresztény vallásgyakorlás számára általánosságban kedvezőtlen szabályozás miatt - a korszak végét leszámítva - természetesen nem született, de a [[16. század]]ban kezdődött például a hercegovinai Žitomislići [[ortodox kereszténység|ortodox]] kolostorának építése. A [[szarajevó]]i ''Szerb Ortodox Székesegyház'' építésére azonban már csak [[1863]]-ban, [[Oroszország|orosz]] nyomásra kerülhetett sor.▼

A bosnyák és a szerb történészek között vita dúl arról, lehet-e beszélni a [[19. század]]ig önálló boszniai irodalomról (a gazdag népköltészettől eltekintve), vagy tudományos életről. A boszniai muszlimok valóban adtak jelentős írókat és tudósokat az Oszmán Birodalomnak, de ezek egyrészt általában Bosznia határain kívül működtek, másrészt gyakran [[arab nyelv|arab]], [[török nyelv|török]] vagy [[perzsa]] nyelven írtak. Volt viszont egy másik csoportjuk is, az ún. ''alhamiado irodalom'' képviselői: ők arab betűkkel, de saját szláv nyelvükön írtak. Muhamed Hevaji Uskufij ([[17. század]]) például amellett, hogy az első török-„bosanca” szótár szerzője, anyanyelvén is verselt. A boszniai apától, de [[Pécs]]ett született és magyarul is tudó Ibrahim Alajbegović-Pečeviját (16–[[17. század]]) pedig török nyelvű történelmi munkája tette híressé. A boszniai irodalom igazán a 19. században kezdett éledezni: a szerbeké például a nyelvújító [[Vuk Karadžić]] ([[1787]]–[[1864]]), a horvátoké pedig az [[illirizmus]] hatására. A 19. század és a 19–[[20. század]] fordulójának jelentős irodalmi alakja szerb részről a költő Aleksa Šantić ([[1868]]–[[1924]]), bosnyák részről a szintén költő és politikus Safvet-beg Bašagić ([[1870]]–[[1934]]), a horvátok közül pedig Ivan Franjo Jukić ([[1818]]–[[1875]]), a ''Bosanski prijatelj,'' az első bosznia-hercegovinai újság szerkesztője.▼

[[Fájl:Sarajevo jewish synagogue.JPG|230px|right|bélyegkép|A szarejevói zsinagóga]]▼

Az osztrák-magyar kor amellett, hogy az építészetben is maradandó emlékeket hagyott, a közéletben is újjászületést indított el. Lassan és ellentmondásos eredményekkel, de kiépült a modern iskolarendszer. Bosznia első nyomdája az oszmán időszakban, [[1866]]-ban kezdett el működni, de az újságok elterjedése a Monarchia időszakára tehető. A korszak legkiemelkedőbb építészeti emléke a szarajevói Városháza (később ''Nemzeti és Egyetemi Könyvtár;'' 1992-ben felgyújtották). Az ország legfontosabb múzeuma, a ''Zemaljski muzej'' is a Monarchia alatt épült; legfontosabb kiállítási tárgya a ''szarajevói Haggada,'' amelyet a [[Spanyolország]]ból [[1492]]-ben elűzött [[szefárd]] zsidók hoztak magukkal Szarajevóba költözésükkor.▼

Bosznia-Hercegovina termelte ki egészen széteséséig Jugoszlávia popkultúrájának élvonalát - talán részben a [[sevdalinka]], a jellegzetesen törökös hangszerelésű bosnyák szerelmi dal évszázados hagyományait követve. A [[Bijelo Dugme]], tagjainak 2005-ös nyugdíjba vonulásakor valószínűleg a térség legnépszerűbb zenekara volt.▼