„Brassópojána” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Évszámok és más számok toldalékának hangrendi egyeztetése kézi ellenőrzéssel
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
7. sor:
| pozíciós térkép = Brassó környék
}}
'''Brassópojána''' ({{ny-ro|Poiana Brașov}}, {{ny-de|Schulerau}}), köznapi nevén '''Pojána''' (''(Poiana)'') [[Románia]] egyik legjelentősebb téli üdülőközpontja. [[Brassó]]tól 12 kilométerre, a [[Keresztényhavas]] északi lábánál fekszik. Közigazgatásilag Brassó városnegyedeként tartják számon, állandó lakossága 2011-ben 386 fő volt.
 
Brassópojána a Románia területén elsőként alapított hegyi üdülő, és az 1950-es évektől máig az ország legnagyobb, legfejlettebb, legnépszerűbb, és legdrágább téli üdülőközpontja. Területén nyolc sípálya van, melyek összesen 24 kilométert tesznek ki; ezeket hét sífelvonó látja el. A síelés mellett lehetőség van egyéb télisportok gyakorlására, túrázásra, hegyikerékpározásra, sárkányrepülésre, lovaglásra. Az ózondús hegyi levegőt [[neuraszténia]], kimerültség, és légúti betegségek kezelésére ajánlják.
33. sor:
 
===Domborzat és geológia===
Brassópojána a Keresztényhavashoz tartozó, alacsony Pojánai-hegyek (''(Munții Poienii)'') két kisebb medencéjében fekszik. Ezek közül a délit Felsőpojánának, az északit Alsópojánának nevezik.
 
Felsőpojána (románul ''Poiana de Sus'', németül ''Hintere Schulerau'' vagy ''Kleine Schulerau'') 950–1050 méteres magasságon van. Délkeleten a Keresztényhavas fő gerincének meredek oldala magasodik, mely több, mint 450 méterrel emelkedik a telep fölé. Délnyugaton az 1100 méter körüli Pisiac, a fő gerinc egyik nyúlványa határolja, nyugat felé pedig alacsonyabb vonulatok.{{refhely|azonos=B8}} Itt található a szállodák és sportlétesítmények legtöbbje.
61. sor:
}}
 
Az évi [[Léghőmérséklet|középhőmérséklet]] Brassópojánán 6,9 º°C<ref group="m">Megjegyzendő, hogy a 30 évvel korábbi {{refmutat|Bălteanu}} forrás még 5,8 ºC-ot ad meg.</ref> (ezzel szemben Brassóban 8,5 º°C, a Keresztényhavas csúcsán 0 º°C); hasonló érték jellemző sok más európai téli üdülőhelyre is (például [[Chamonix-Mont-Blanc]], [[Cortina d’Ampezzo]], vagy [[Zakopane]]). Január az év leghidegebb hónapja, a napi hőmozgás télen a legkisebb. A hőmérséklet már október közepén 0 º°C alá süllyedhet, és a fagypont alatti értékek egész áprilisig kitarthatnak. Mindamellett télen a [[hőinverzió]] miatt gyakran melegebb van, mint a [[Brassói-medence|Brassói-medencében]]: ilyenkor az alacsonyabb területeket köd és pára borítja, míg Brassópojánán derült és száraz idő van.{{refhely|azonos=B12}}
 
A hótakarós napok száma 93 (ezzel szemben Brassóban 63, a Keresztényhavas nagyobb magasságaiban 150–200), a hótakaró átlagos vastagsága 50 cm. A hó már októberben megérkezhet, és április közepén olvad el teljesen. Északnyugati szél az uralkodó, az átlagos szélsebesség 1,1 m/s.{{refhely|azonos=R10}}{{refhely|azonos=B12}}
93. sor:
Az 1000 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Pojánán a nyár túl rövid és enyhe ahhoz, hogy gabonát termesszenek, így elsősorban legeltetésre használták: a következő évszázadokban a bolgárszegi románok [[transzhumáló pásztorkodás]]ának helyszíne volt, területén havasi pásztorkunyhók álltak. A legelőket év elején osztották fel, gyakran szóbeli megállapodás alapján; a béreket és illetékeket az akkori szokások határozták meg. Nyáron szarvasmarhákat, tavasszal és ősszel juhokat legeltettek. Az állatokat az Oaben folyó völgyén hajtották, a sziklába vágott „királyi utat” hamarosan elmosták az olvadások és az árvizek.{{refhely|azonos=W40}}<ref name=adz3/>
 
Brassópojána következő írásos említése az 1532–1535 között keletkezett Schaffner-számlákban (''(Schaffner Rechnungen)'') található; ekkor a helyet ''insula vulgo Awe''-ként, azaz az Awe-nak nevezett szigetként említik. A számlákban többek között helyi munkások fizetségét tárgyalják, akiket a városi tanács 1534 nyarán megbízott, hogy [[Majláth István]] erdélyi vajda látogatásának alkalmából javítsák ki a Salamon-kőtől induló sziklaösvényt. Majláth István 1535 augusztusában három napot töltött Pojánán családjával és barátaival a város költségén.<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/zur-geschichte-der-schulerau-bei-kronstadt-iv/ |title=Zur Geschichte der Schulerau bei Kronstadt (IV) |date=20111205 |accessdate=20180211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>
 
A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. [[Thomas Tartler]] krónikás szerint [[V. Basarab havasalföldi fejedelem]] adományozta a területet a városnak; cserébe a [[Erdélyi szászok|szászok]] 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|Szent Miklós-templom]]) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem).{{refhely|Pavalache|130. és 191. o.}} Brassó városa a [[Johannes Honterus|Honterus]] által 1541-ben alapított ''[[Johannes Honterus Líceum|Studium Coronense]]'' líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német ''Schuler'' (Diák) és a tisztás ''Schulerau'' (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra (''(ad montes ire)''), azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először résztvevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében (''(das Prellen und Hobeln der Füchse)'').{{refhely|azonos=W40}}<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/die-schulerau-bei-kronstadt-1/ |title=Die Schulerau bei Kronstadt |date=20111211 |accessdate=20180211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>
 
A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a [[Gubernium]]nál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését.{{refhely|Pavalache|231. és 276. o.}}
242. sor:
{{Brassó városrészei}}
{{portál|Erdély|-|}}
 
[[Kategória:Románia üdülőhelyei]]
[[Kategória:Keresztényhavas]]