„Racionalizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Irodalom: forrás |
|||
111. sor:
=== Kant idejében ===
[[Immanuel Kant]], [[Gottfried Wilhelm Leibniz|Leibniz]] és [[Christian Wolff|Wolff]] munkásságát tanulmányozva hagyományos racionalistaként kezdte, de miután [[David Hume]] művei "felébresztették dogmatikus szendergéséből" a hagyományos racionalizmus és az [[empirizmus]] szintézise útján kidolgozta saját különálló elméletét. [[A tiszta ész kritikája]]<ref>(ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, ISBN 9789639165717</ref> c. művében mutatta be először a transzcendentális idealizmust.
A Leibniz által megfogalmazott ellentétek igazán Kant filozófiájában élesednek ki. Először racionalista, majd ahhoz a nézethez jut, hogy az érzékek és az értelem függetlenek egymástól, mindegyik külön tényező az ismeret alakításában, de úgy hogy csak a kettő együtt alkot igazi tudást. A szerepeket pedig úgy osztja ki, hogy az értelem adja a [[tudás]] formáját, az [[Érzékelés|érzékek]] pedig a tudás anyagát, melyeknek az együttes jelenléte szükségeltetik az ismeret létrejöttéhez.
133. sor:
* Spinoza: Etika
* Leibniz: „Metafizikai értekezés” – Leibniz válogatott filozófiai írásai
* Immanuel Kant: [[A tiszta ész kritikája]] (ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, ISBN 9789639165717
<div style="clear:both;" class="NavFrame"><div class="NavHead" align="center" style="background-color:#ccccff;">
| |||