„Filozófia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID/RFC link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján |
a →Jegyzetek: forrás |
||
74. sor:
A nyugati filozófia egyes önálló területei ''([[Diszciplína (akadémia)|diszciplínák]])'' a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következőképp különülnek el:
'''[[Metafizika]]''' – ([[ógörög nyelv|gör.]] ''μετὰ τὰ φυσικὰ'', meta ta phüszika = a természetfilozófiai művek után következő íratok). Eredetileg Arisztotelész műveinek antik szerkesztője (valószínűleg [[rhodoszi Andronikosz]]) jelölte meg a kiadásában annak a tizenegy könyvből álló munkának a helyét, amelyben Arisztotelész az „első filozófiával” foglalkozik, s később ez a megjelölés vált a mű címévé. Arisztotelész meghatározása szerint a metafizika: „bölcsesség”, „az első elvekről és okokról szóló tudomány”, „a létezővel mint létezővel foglalkozó tudomány”, „teológia”, „szubsztanciáról szóló elmélkedés”. Az [[újplatonizmus|újplatonikusok]] szerint a metafizika tárgya az ami túl van a természeti dolgokon, éspedig úgy, hogy azok előfeltétele. Ennek megfelelően a metafizikán a lét végső okairól, annak lényegéről szóló tanítást értették. Ebben a korban a metafizika lényeges alkotórésze volt a világnézetnek. [[Immanuel Kant|Kant]] szerint:„ valamely fejtegetés akkor metafizikai, ha magában foglalja azt, ami a fogalmat mint [[a priori]] adottat tünteti fel.”<ref>Kant, Immanuel'': [[A tiszta ész kritikája]]'' (ford. [[Kis János (filozófus)|Kis János]]; jav. kiad.), [[Atlantisz Könyvkiadó]], Budapest, 2004, {{ISBN|9789639165717}}, V. 38</ref> [[Martin Heidegger|Heidegger]] szerint a metafizika tudománya a minden tapasztalaton felülemelkedő, transzcendens vizsgálódás.<ref>Bevezetés a metafizikába</ref>
'''[[Ontológia]]''' – ([[ógörög nyelv|gör.]] ''ὄν'' + ''λογία'', on = létező + logosz = tan) A létről mint olyanról szóló tan. A lét fogalmáról szóló tanítást [[Arisztotelész]] vezette be először, ezt vették át a [[középkor]] [[katolicizmus|katolikus]] filozófusai akik az ontológiát a hitigazságok filozófiai bizonyításához használták, ez a tendencia [[Aquinói Szent Tamás]] filozófiai-teológiai rendszerében érvényesült a legkiteljesedettebb formában. Az ontológia szót valószínűleg [[Rudolph Goclenius]] használta először a ''Lexicon Philosophicum'' című művében, 1613-ban. Az újkorban (kb. a 16. századtól) az ontológián a metafizika egy sajátos részét értették, minden létező érzékfeletti, immateriális struktúrájáról szóló tant. Az így értelmezett ontológia legpregnánsabb példája [[Christian Wolff]] filozófiája. Az ontológiát Kant igyekezett kiküszöbölni először, amikor azt állította, hogy a lét, a szubsztancialitás és az okság kategóriái nem létfogalmak, hanem a priori gondolkodási formák. Ennek ellenére Kantot követő filozófusok (például [[Nicolai Hartmann]]) újra kiépítették az ontológiát, és a jelenkori filozófiában egyrészt a fenomenológia és a metafizika között helyezkedik el, másrészt a tapasztalati tudományok és elméleteik között. A [[Marxizmus|marxista filozófiában]] [[Lukács György (filozófus)|Lukács György]] tett kísérletet az ontológia kidolgozására (A társadalmi lét ontológiája)
| |||