Főmenü megnyitása

Módosítások

köznyelvi kifejezés
 
== Életrajza ==
{{forr|Szegényparaszti református családból származott, szülei Dobi István és Csinger Julianna voltak.}} Az elemi iskola hat osztályát végezte el, mielőtt 12 évesen munkát nem kényszerült vállalni. [[1916]] áprilisában besorozták katonának, ahonnétahonnan [[1918]] tavaszán szerelt le. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt jelentkezett a magyar [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadseregbe]], akikkel a románok elleni, vesztes [[Tisza]]-menti csatában vett részt és esett fogságba. Ezután a románok internálták, csak [[1920]] februárjában szabadult a [[hajmáskér]]i táborból. Rövid időn belül behívták Horthy [[Nemzeti Hadsereg]]ébe, ahonnétahonnan novemberben szerelhetett le és térhetett haza szülőfalujába, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. 1921-től kezdve fokozatosan kapcsolódott be a [[munkásmozgalom]]ba, előbb belépett a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségébe, majd tagja lett a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]nak is. Még ebben az évben, mint világháborús veterán, két [[Hold (mértékegység)#Változatai|katasztrális hold]] földet kapott a Nagyatádi-féle földreform során, valamint sikerült elhelyezkednie a MÁV-nál is, kezdetben, mint pályafenntartási napszámos. Később a komáromi fűtőházban, végül pedig a Milch-féle fatelepen dolgozott, mielőtt 1931-ben munkanélkülivé vált volna. Innentől kezdve napszámból és alkalmi munkákból tartotta fenn magát és családját. Még 1921-ben nősült meg, három gyermeke született; Edit 1922-ben, István 1923-ban és Sándor 1925-ben. István fia még kicsi gyermekkorában, 1926-ban meghalt.
 
[[1930]]-ban az MSZDP [[szőny]]i alapszervezetének alapító-elnöke lett. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1935-ös választások|1935-ös választások]] során került kapcsolatba a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]]tal, ahol az FKGP helyi jelöltje mellett korteskedett. [[1936]]-ban lépett át az FKGP-be, ahol a párt egyik vidéki szervezőtitkára, augusztus 20-án pedig az országos nagyválasztmány tagja, 1937-ben pedig a Földmunkás Tagozat elnöke lett. A pártban a [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]]–[[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] vezette balszárnyhoz tartozott. A párt közbenjárására 1936-ban hároméves megbízatást (munkát) kapott [[Komárom (Magyarország)|Komáromban]] a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamaránál. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1939-es választások|1939-es választások]]on pártja Komárom-Esztergom vármegyei területi listáján indult, de nem szerzett mandátumot. A kamarai munkája lejártával rövid ideig az almásfüzitői olajfinomítóban volt szakmunkás, majd kubikos lett. 1940-ben tanfolyamot végzett a [[KALOT]] érdi népfőiskoláján, később egy ideig tanította is a Katolikus Legényegylet főiskolájának hallgatóit.
A Magyar Parasztszövetség alapítója, 1941. szeptember 28-án a szövetség függetlenített országos szervezőtitkára, 1943-tól pedig a Földmunkás szakosztály elnöke lett. Ekkoriban ismerkedett össze számos baloldali egyetemistával, újságíróval, a szövetség titkára, Iliás Ferenc révén pedig az illegális [[Magyarországi Kommunisták Pártja|Magyarországi Kommunisták Pártjával]] is.
 
[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállását]] követően bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, de csakhamar behívták katonának. Egy [[munkaszolgálat]]os század mellett teljesített szolgálatot, itt is került hadifogságba, ahonnétahonnan 1945 júniusában térhetett haza.
 
=== A második világháború után ===
Még távollétében, [[1945]]. január 24-én beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. Augusztus 20-án az FKGP egyik alelnökévé, valamint a [[politikai bizottság]] és az országos intézőbizottság tagjává választották. Az [[Magyarországi országgyűlési választások#Történelem|1945-ös választásokválasztásokon]]on a Fejér megyei pártlistáról jutott az Országgyűlésbe. Az alakuló [[Tildy-kormány]]ban, majd az azt váltó [[Nagy Ferenc-kormány]]ban előbb államminiszter lett [[1945]]. [[november 15.|november 15-e]] és [[1946]]. [[február 23.|február 23-a]] között, majd aznap földművelésügyi miniszterré nevezték ki. Ezt a tisztségét [[november 30.|november 30-áig]] látta el, majd [[december 18.|december 18-ától]] újra államminiszter lett egészen [[1947]]. [[szeptember 24.|szeptember 24-éig]]. Közben a Kisgazdapárt vezetőinek „[[szalámitaktika|leszalámizása]]” következtében a párton belül egyre fontosabb pozíciókat szerzett. Előbb alelnök, majd [[1947]]. [[június 1.|június 1-jén]] a párt elnöke lett. Az [[1947-es magyarországi országgyűlési választás|1947-es („kékcédulás”) választásokon]] újfent mandátumot szerzett. A [[Dinnyés-kormány]]ban [[1948]]. április 16-ától december 10-éig újfent földművelődésügyi miniszter volt. 1948-ban [[Kossuth-érdemrend]]del (első osztály) tüntették ki.
 
A kommunistákkal való nyílt együttműködését az {{ÚML}} így foglalja össze: „''…a Kisgazdapárt jobboldali vezetőinek leleplezése után, őt választották a párt elnökének. Vezetése alatt tisztították meg a Kisgazdapártot a reakciós elemektől és állították a [[Magyar Függetlenségi Népfront|népfronton]] belül a [[népi demokrácia]] építésének szolgálatába.''”