„Bulat Salvovics Okudzsava” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ |
||
23. sor:
'''Bulat Okudzsava''' ''(Булат Шалвович Окуджава)'' ([[Moszkva]], [[1924]]. [[május 9.]] – [[Clamart]], [[1997]]. [[június 12.]]) orosz költő, író, dalénekes ''(bárd)''
A [[Szovjetunió|szovjet]] városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia [[sanzon]] ''(chanson)'' hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a ''szerzői dal'' műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (például [[Vlagyimir Szemjonovics Viszockij|Viszockij]]) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A [[Leonyid Iljics Brezsnyev|brezsnyevi]] szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és [[amatőr]] magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (''Le Chant du Mond''; 1968).
Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire.
36. sor:
Ő teremtette meg a szovjet ''bárdok'' mozgalmát. Ezek a költők, énekesek diákotthonokban, munkásszálláson, nyári táborokban önmagukat gitárral kísérve énekelték verseiket. Okudzsava követői közül olyan híres szovjet költők ''(bárdok)'' is kikerültek és tettek szert népszerűségre, mint: [[Alekszandr Arkagyjevics Galics|Galics]] vagy [[Vlagyimir Szemjonovics Viszockij|Viszockij]].
1997-ben halt meg a [[Párizs]]hoz közeli Clamart-ban, de Oroszországban temették el.
Egykori lakása, az [[Arbat]] 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére.
61. sor:
=== Regények ===
* ''Sok szerencsét, pajtás!''; ford. Rab Zsuzsa, utószó Radványi Ervin; Európa, Bp., 1968
* ''Szegény Avroszimov. Történelmi regény'' (Бедный Авросимов); ford. Makai Imre; Európa, Bp., 1972
* ''Merszi, avagy Sipov kalandjai. Igaz történet. Régi vaudeville'' (Мерси или похождения Шипова); ford., bev. Osztovits Ágnes; Magvető, Bp., 1975 (Világkönyvtár)
::<small>''Sipov, egy silány titkosrendőr egy szép napon váratlanul kényes megbízást kap: [[Lev Nyikolajevics Tolsztoj|Tolsztoj]] grófot és a gróf [[Jasznaja Poljana]]-i lakhelyén zajló összeesküvést kell szemmel tartania. El is kezdi küldözgetni kiagyalt jelentéseit a gróf üzelmeiről. Légből kapott beszámolói hitelesnek tűnnek. Megbízói ugyanis hinni akarnak Tolsztoj gróf bűnösségében. Így működik a világ összes titkosrendőrsége ( – Okudzsava szerint).''</small>
* ''Dilettánsok utazása. Amiran Amilahvari nyugalmazott főhadnagy visszaemlékezéseiből'' (Путешествие дилетантов); ford. Bojtár Anna, Fejér Irén; Európa, Bp., 1982
* ''Találkozás Bonapartéval'' (Свидание с Бонапартом); ford. Osztovits Ágnes; Magvető, Bp., 1985
* ''A boldog írnok gyermekei'' (Упразднённый театр); ford. M. Nagy Miklós; Magvető, Bp., 1996
| |||