„Északnyugati-Kárpátok” változatai közötti eltérés

Az északabbra fekvő külső vulkáni vonulat egy hatalmas [[rétegvulkán]] maradványa. A kitörés centruma a [[miocén kor]] kor bádeni emeletében a mai Selmeci-hegység területén volt, majd a körülbelül 20 kilométer átmérőjű [[kaldera|kalderás]] szerkezet lepusztult és a későbbi kitörések e hegység körül építették fel a vonulathoz tartozó többi hegyet. Főleg [[andezit]]lávából és piroklasztikumból áll, belsejében dioritos és granodioritos intrúziók, savanyú és bázikus vulkáni kőzetek is előfordulnak. A tűzhányó kitörésének fő szakaszában keletkezett oszlopos andezit lávakőzetek jól láthatóak a hegység legmagasabb pontján, a Szitnyán (1009 méter).

A belső vulkáni vonulat tagjai a magyarországi [[Északi-középhegység]]et alkotják, ami az Északnyugati-Kárpátok legbelső vonulata, fő tagjai a [[Visegrádi-hegység]], a [[Börzsöny]], a [[Cserhát]], a [[Mátra]], valamint a vonulat utolsó és legfiatalabb tagja, az [[Eperjes–Tokaji-hegység]]. A vulkáni szerkezetekben megjelent hidrotermális eredetű érceket (arany, réz, cink, ón, ólom) nagyrészt már kitermelték ([[Nagybörzsöny]], [[Gyöngyösoroszi]], [[Telkibánya]]), vagy gazdasági jelentőségük napjainkban mára lecsökkent ([[Recsk]]). Nagyobb a fontossága az egyéb ásványi anyagoknak ([[kaolin]], [[bentonit]], [[perlit]] és mások), amelyeket főleg az Eperjes–Tokaji-hegységben bányásszák.