„Pusztai tölgyes” változatai közötti eltérés

A ''pusztai tölgyesek'' hazánk legszárazabb homoki talajain élnek meg. Természetközeli állapotban már csak elszórtan lelhetők fel. A [[fa|fák]] alacsonyabb növésűek és ritkábban nőnek, mint a bőséges vízellátással rendelkező [[gyöngyvirágos tölgyes]]ekben. Az [[erdő]] gyakran pusztagyepekkel tarkított mozaikos megjelenésű. Legjellegzetesebb fafajtája a kontinentális klímát elviselő [[kocsányos tölgy]]. Az erdők elegyfafajtái a fehér [[nyárfa|nyár]], a mezei [[szil]], a tatár- és a mezei [[juhar]], valamint a [[vadkörte]]. A cserjék közül jellemző a [[galagonya]], de megjelenik a [[kökény]], a [[fagyal]]; a Duna-Tisza közén jellemzően a [[boróka]] is. A még megmaradt pusztai tölgyesek leginkább az [[Alföld]]ön találhatók, de néhány ilyen erdő megtekinthető a [[Kisalföld]]ön és a [[Mezőföld]]ön is.