„Zala György (szobrász)” változatai közötti eltérés

'''Zala György''' (eredeti családneve: ''Mayer'') ([[Lendva|Alsólendva]], [[Zala vármegye]], [[1858]]. [[április 16.]] – [[Budapest]], [[Budapest VIII. kerülete|Józsefváros]], [[1937]]. [[július 31.]])<ref>Halálesete bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami halotti akv. 1480/1937. folyószáma alatt.</ref> szobrászművész, aaz előző századforduló hivatalos művészetének jelentős képviselője, a [[neobarokk]] emlékműszobrászat legjelentősebb mestere.

Apja, Zala FeremcFerenc porcelángyáros volt [[Pápa (település)|Pápán]], de gyára a mostoha gazdasági viszonyok következtében pangásnak indult, és csakhamar tönkre is ment. Anyja Kalivoda Katalin. A kis György nyolcéves korában apját és anyját is elveszítette, ezért az egyik nagybátyjához került, [[Városlőd]]re. Itt végezte elemi tanulmányaitiskoláit, és itt látott először mintázást nagybátyja kőedénygyárában. A faluból visszakerült Pápára egy másik nagybátyjához, aki a posztógyárában akarta őt alkalmazni, Zala azonban csak rajzolgatott, mással nemigen törődött. A nagybátyja végül engedett hajlamainak, és beadta a budapesti [[Eötvös József Gimnázium (Budapest)|belvárosi reáliskolába]], ahol rajzot is oktattak. Itt végezte el középiskolai tanulmányait, s már 13 éves korától fogva más gyermekek tanításával kereste meg oktatási költségeinek egy részét. Az érettségi vizsga letétele után előbb a [[Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem|műegyetemre]], azután a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|mintarajztanodába]] iratkozott be, hogy rajztanári képesítést nyerjenszerezzen. Három évig járt aza iskolábafőiskolára, szabad idejét a kenyérkeresés gondjai és az önképzés között osztva meg. Már ekkor gyakorolta a mintázást, és legelső kísérletével, ''„A sziklához láncolt [[Prométheusz (titán)|Prometheus]]”''-szal jutalmat is nyert. Ez a kis műve egyúttal állami ösztöndíjhoz juttatta, így [[Bécs]]be utazhatott a művészeti akadémiára, ahol [[Edmund von Hellmer]] tanítványa voltlett. Az ösztöndíj nagyon szerény lévén, a nélkülözések ide is elkísérték. Zala György úgy segített magán, hogy a [[bécsi műegyetemreműegyetem]]re járó vagyonosabb magyar fiúknak szabadkézi rajzaik elkészítésében csekély díjért segédkezett. A bécsi akadémián kezdte meg [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] Ahasverusának megmintázását, de ezt nem fejezte be, mert nem tudott megbarátkozni az akadémia szellemével, és már egy év múlva, [[1880]]-ban, Münchenbe[[München]]be utazott.

[[München]]ben Knabel tanárnak lett a tanítványa, és az ő vezetése alatt mintázta meg a ''„Fél a baba”'' című kedves idillt, amely megalapozta jövőjét. A müncheni kritika igen rokonszenvesen foglalkozott a kis munkával, amely később eredeti felfogásával és kivitelének szabatosságával a budapesti képzőművészeti társulat kiállításán is figyelmet keltett. Knabel halála után [[Max Wittmann]] tanárhoz került, aki korábban [[Izsó Miklós (szobrász)|Izsó MiklósMiklósnak]]nak is tanára volt, és Zala tehetségét is azonnal felismerte. Wittmanntól [[Michael Wagmüller]]hez, akinek a halála után pedig [[Syrius Eberle|Syrius EberléhezEberléhezhez]]hoz ment. Eberle iskolájából Zala már kész művészként került ki.

Münchenből [[1884]]-ben tért haza [[Budapest]]re, és Epreskert utcai műtermében jeles művek hosszú sorát mintázta meg. Így Szent Benedek szobrát, Von der Tann tábornok síremlékét és számos társadalmi és politikai kitűnőség portréját. Mindezek a művek tisztult ízlésről és a jellemzési képesség nagy fokáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezeknél hatalmasabb, meglepőbb volt az a szoborcsoport, amely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. Az istenIs0ten anyja magához emeli a lábaihoz boruló szerencsétlen nőt, és a vallás szent igéivel vigasztalja. A rendkívül kifejezésteljes csoport a müncheni képzőművészeti akadémia kiállításán általános feltűnést keltett. Még Zala tanárai meglepődtek, és az akadémia elsőrendű érmét kicsiny jutalomnak találták, és a tanári testület külön elismerését csatolták hozzá. A szoborcsoportot később kiállították a budapesti [[Műcsarnok]]ban is, ahol megkapta a képzőművészeti társulat 200 aranyas művészi díját. [[Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg|József főherceg]] és neje, Klotild főhercegnő, akkoriban rendelték meg nála Mária Dorottya főhercegnő arcképét és [[József nádor]] térdelő szobrát az [[alcsút]]i főhercegi kápolna számára.

Az [[1885]]-ös országos kiállításon Zala Györgyöt bízták meg a szobrászati csoport rendezésével, egyben ő volt a zsűri előadója. [[Huszár Adolf]] elhunytával a szoborbizottság őt kérte fel az [[Szabadság-szobor (Arad)|aradi vértanúk emlékének]] elkészítésére. Az emlékművet [[1889]]-ben állították fel, és a szoborcsoport egyik alakjával, a ''„Harckészség”''-gel elnyerte a [[Trefort Ágoston]] [[miniszter]] által alapított művészeti nagy aranyérmet is. [[1892]]-ben állították fel honvédszobrát a [[budai vár]]ban. A Demokratia szabadkőműves páholyba 1890-ben vették fel.{{refhely|Berényi 2005}}

* [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] szobra, [[Szeged]], [[Széchenyi tér (Szeged)|Széchenyi tér]] és Deák bronz mellszobra 1928, [[Kehidakustány]], [[Deák-kúria]]