„Zala György (szobrász)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
belső hivatkozások |
→Életpályája: jav. |
||
23. sor:
[[München]]ben Knabel tanárnak lett a tanítványa, és az ő vezetése alatt mintázta meg a ''„Fél a baba”'' című kedves idillt, amely megalapozta jövőjét. A müncheni kritika igen rokonszenvesen foglalkozott a kis munkával, amely később eredeti felfogásával és kivitelének szabatosságával a budapesti képzőművészeti társulat kiállításán is figyelmet keltett. Knabel halála után [[Max Wittmann]] tanárhoz került, aki korábban [[Izsó Miklós (szobrász)|Izsó Miklósnak]] is tanára volt, és Zala tehetségét is azonnal felismerte. Wittmanntól [[Michael Wagmüller]]hez, akinek a halála után pedig [[Syrius Eberle|Syrius Eberléhezhez]] ment. Eberle iskolájából Zala már kész művészként került ki.
[[Fájl:Zala György Szántás.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Zala György: Szántás című szobra]]
Münchenből [[1884]]-ben tért haza [[Budapest]]re, és Epreskert utcai műtermében jeles művek hosszú sorát mintázta meg. Így Szent Benedek szobrát, Von der Tann tábornok síremlékét és számos társadalmi és politikai kitűnőség portréját. Mindezek a művek tisztult ízlésről és a jellemzési képesség nagy fokáról tesznek tanúbizonyságot. Mindezeknél hatalmasabb, meglepőbb volt az a szoborcsoport, amely Máriát és Magdolnát ábrázolta egészen új felfogásban. Az
Az [[1885]]-ös országos kiállításon Zala Györgyöt bízták meg a szobrászati csoport rendezésével, egyben ő volt a zsűri előadója. [[Huszár Adolf]] elhunytával a szoborbizottság őt kérte fel az [[Szabadság-szobor (Arad)|aradi vértanúk emlékének]] elkészítésére. Az emlékművet [[1889]]-ben állították fel, és a szoborcsoport egyik alakjával, a ''„Harckészség”''-gel elnyerte a [[Trefort Ágoston]] [[miniszter]] által alapított művészeti nagy aranyérmet is. [[1892]]-ben állították fel honvédszobrát a [[budai vár]]ban. A Demokratia szabadkőműves páholyba 1890-ben vették fel.{{refhely|Berényi 2005}}
|