„Szentendre” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
85. sor:
A korábbi egytemplomos kisváros az újratelepülés után hét templomos kisvárossá alakult. A hat további templomot nyilvánvalóan a betelepülők alapították, illetve vették birtokba a még 1389 óta létező, elhagyott templomokat. Azért ilyen sokat, mert minden önálló közösség emelt magának egyet, végül pedig a görögkeleti püspöki székhely egy püspöki templom építését is megkívánta. Így lett Szentendréből a hét torony városa a 18. században, a város virágkorának századában.
A templomokat eleinte fából – ideiglenesen – építették, majd a 18. század folyamán mindegyiket felfalazták és toronnyal látták el, vagy a közelében építettek kőtemplomot. Közülük négynek a neve az alapítók származását is elárulja. A [[Pozsarevacska szerb ortodox templom (Szentendre)|Pozsarevacska]] templom [[Pozsarevác]] szerb településről érkezők alapítása, 1763-ban fejezték be. A Csiprovacskát (Szent Miklós templom) a szerémségi [[csiprovác]]iak, 1791-ben lett kész (ma [[Péter-Pál-plébániatemplom (Szentendre)|Péter-Pál római katolikus templom]]). Az Opovacskát [[opovác]]i szerbek építették 1746-ban, de 1900-tól megszűnt a presbitérium, 1913-tól református templomként működik. A Száborna vagy Beográd nevű [[Belgrád székesegyház (Szentendre)|püspöki templomot]] nándorfehérváriak emelték. A [[Preobrazsenszka szerb ortodox templom (Szentendre)|Preobrazsenszka]] foglalkozás szerinti, a rév környéki [[tímár]]ok és [[tobakos]]ok építtették, a felette lévő dombon ma is áll a [[tobakosok keresztje]]. A [[Blagovesztenszka görögkeleti templom (Szentendre)|Blagovesztenszkát]] görög kereskedők alapították. Ez utóbbit ezért Grecskának is nevezik, és ez volt a városrészük neve is. A katolikus dalmátok területileg elkülönülve a város északi részein telepedtek meg a [[Keresztelő Szent János plébániatemplom]]tól kezdődően (amely ekkor az egyetlen katolikus templom volt, a korábbi Szent András templom helyén).
A szerbek számos kiváltságot kaptak: szabad vallásgyakorlást, bíróválasztást, iskolaalapítást, nyelvhasználatot és jelentős adókedvezményeket. A középkori magyar város helyén a 18. század közepére virágzó szerb polgárváros alakult ki, amely [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] idején lett mezővárosból szabadalmas királyi város.<ref name="BSSz"/>
| |||