„Gárdonyi Géza” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
alapműveletek, különösen a kivonás: 1881-1863: 1878-1863 |
||
57. sor:
== Neve ==
Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot a [[Fejér megye]]i [[Agárd#Agárdpuszta|Agárdpusztán]], s első ízben tizenhat (vagy 18) évesen, 1881. május 5-én az [[Eger|egri]] ''Füllentő''ben megjelent [[Humoreszk (irodalom)|humoreszkjét]] írta alá ''Gárdonyi Z. Géza'' néven. Írói nevét születési anyakönyvezési helyszíne, [[Gárdony]] után választotta, s 1881 után – a ''Z.'' elhagyásával – egyre gyakrabban, az 1890-es évektől pedig kizárólagosan ezt tüntette fel művei fejlécén. Ez a tény, valamint 1879 után keletkezett, Ziegler Géza névre kiállított iratai (1882-es tanítói oklevele, 1884-es sárvári osztálytanítói bizonyítványa, 1885-ös házassági anyakönyve stb.) cáfolni látszanak a ''Magyar katolikus lexikon'' azon értesülését, hogy 1879-ben felvette volna a Gárdonyi Géza nevet. Abból, hogy gyermekeit Gárdonyi családnévvel anyakönyvezték, arra következtethetnénk, legidősebb gyermeke születése, 1887 előtt hivatalossá kellett tennie írói nevét, erre is rácáfolnak azonban 1890-es évekbeli személyes okmányai. Az {{ÚMÉL}} – közelebbi forrásjelölés nélkül – tudni véli, hogy az író 1897-től, Egerbe költözése évétől hivatalosan is viselte a Gárdonyi Géza nevet, ennek azonban nem találni nyomát a szócikkünkhöz forrásműként felhasznált, róla szóló életrajzi monográfiákban.<ref>Kispéter 1970:12; Szalai 1977:34, 36, 44; MKL. 1997:929; ÚMÉL. 2001:924.</ref>
Pályája során számos álnevet használt, főként újságírói tevékenysége kapcsán, illetve pályája korai szakaszában írt [[röpirat]]ai és [[ponyvairodalom|ponyvái]] címlapján, később pedig gyermekmeséi fejlécén. Ezek betűrendben: Balatoni, Black William dr., Don Vigole, Egy katholikus, Egy katholikus pap, Figurás Feri, Figurás Géza, g.g., gh.t., Garabonciás diák, Gárdonyi bácsi, Géza bácsi, Göre, Göre Gábor, Ista Pista, Katufrék Fekete Géza Pétör, Mindentudó Gergely bácsi, Mummery Róbert, Nagyapó, Nemeskéry Sándor, Paprika János, Répa Matyi, Somogyi lantos, Tamásffy dr., Vén Hegedős, Yang A. dr., Yang O. I. dr., -yi.<ref>Gulyás 1956:554.</ref>
97. sor:
Zieglerék 1874. június 1-jén a [[Zemplén vármegye]]i [[Taktaharkány]] melletti Jajhalomba költöztek, Géza az 1874–1875-ös tanévben a [[Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája és Diákotthona|sárospataki református kollégium]] tanulója volt. Noha apja jóvoltából és mintájára kora gyermekkorától falta a könyveket, meglehetősen gyenge képességű diáknak bizonyult, saját későbbi szavaival: „Februárban kimaradtam az iskolából, mert mindenből szekundám volt.” A család lankadatlan vándorlása folytatódott: 1875. december 3-án [[Tiszalúc]]on telepedtek le, majd a borsod–zempléni vidéknek búcsút intve 1876. április 1-jén visszaköltöztek a fővárosba. A családfő előbb a Fehér Miklós-féle gépgyárban helyezkedett el, a család a Soroksári úton lakott, majd az apa 1877. október 1-jétől a [[Károlyi család|Károlyiak]] [[kál]]-[[nagyút]]pusztai uradalmában vállalt állást (ez lett utolsó munkahelye). Gézát 1876-ban a budapesti [[Kálvin tér|Calvin téri]] református gimnáziumba íratták be. Nem tartozott a szorgalmasabb vagy kiemelkedő képességű nebulók közé, de tanulmányi előmenetelére ekkor már nem volt különösebb panasz. Később e pesti esztendőkre úgy tekintett vissza, mint élete egyik legboldogabb időszakára. Itt kötötte első barátságait – többek között későbbi pályatársával, [[Pekár Gyula|Pekár Gyulával]] –, itt érte az első diákszerelem, tizenöt évesen itt szerezte első maradandó irodalmi élményeit ([[Miguel de Cervantes|Cervantes]] ''[[Don Quijote|Don Quijoté]]''ja) és írta első verseit.<ref>Szinnyei 1894; Gárdonyi 1934/I:25, 30–32, 34–36, 39–43; Kispéter 1970:9–10; Szalai 1977:10, 27–30; MKL. 1997:929.</ref>
1878-ban, 15 éves korában! letette érettségi vizsgáját, majd a betegségre hajlamos, gyenge fizikumú, vékonydongájú fiú mesterember ősei hagyományaival szakítva szeptemberben az [[Egri Érseki Tanítóképző]] (röviden a Líceum) növendéke lett. Ha szerette a pesti diákéletet, úgy annál nehezebben viselte a nélkülözésektől, a magányosság és a céltalanság érzésétől terhes [[Eger|egri]] esztendőket. Noha szegény sorú család sarjaként érseki ösztöndíjban részesült, és alkalmi házitanítóként sovány keresethez is jutott, mégis mostoha körülmények között élt. Egy évig a Magazin utcai Antali Borcsa-féle diákmenhely egyik nyomorúságos szobájában lakott harmadmagával, majd egy fáskamrából kialakított deszkafalú házikóban tengődött. Lelki állapotára és anyagi helyzetére további csapást mért apja 1879. októberi halála.<ref>Apjának utolsó munkahelye a Heves megyei Kálon volt és ott halt meg. Földi maradványai a helyi temetőben pihennek.</ref> Mindemellett a tanulás sem lelkesítette, nem fűtötték tanári ambíciók, ahogy ő fogalmazott: „Kedv, hajlam… majd megjön az is, csak diploma legyen!” Hiányzott belőle az elhivatottság érzése, a tanítóképezdében a közepes képességű diákok közé tartozott. Magyar nyelvből egy ízben professzora, [[Répássy János]] meg is buktatta a következő szavak kíséretében: „Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Répássy megérte volt tanítványa irodalmi csillagzatának felemelkedését, s élete legnagyobb gyalázatának nevezte korábbi szavait. Más szempontból mégis termékenynek bizonyultak az egri évek. Az irodalombarát egri képezdészek önképzőkörének egy ideig alelnöke volt. 1879-ben itt, a részben általa szerkesztett és illusztrált ''Drukk'' (vagy ''Druck'') című diákélclapban jelentek meg első írásai, ennek megszűntével a ''Frici'' című hetilap élcrovatába írt rövid, csattanós történeteket. 1881 elejétől egy újonnan induló egri élclap, a ''Füllentő'' illusztrátora és Don Vigole álnéven néhány [[Humoreszk (irodalom)|humoreszkjének]] szerzője volt. A városi papságot, a túlbuzgó egri híveket és a líceum tanárait kifigurázó – szintén álnévvel megjelent – írásai többször sodorták kínos helyzetbe.<ref>Szinnyei 1894; Gárdonyi 1934/I:43–55, 60–69; Kispéter 1970:10–12; Szalai 1977:30–37; MKL. 1997:929.</ref>
=== Néptanítói és újságírói pályafutása ===
| |||