„Zsidók” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
221. sor:
==== Európa ====
Az európai zsidóság két nagy csoportra oszlik: a [[szefárdok]] a nyugati, míg az [[askenázik]] a keleti részén (pl. [[Galícia]]). Utóbbiak a németre alapuló [[jiddis nyelv]]et használják: Amerikába főként ők vándoroltak ki.
A zsidók már az ókortól kezdve, de különösen a kora középkorban tömegesen telepedtek az európai államokba. {{refhely|Hunyadi László: A világ vallásföldrajza}}
Az 5. században a mai Franciaország területének lakói felvették a kereszténységet, és az első frank uralkodó erőszakos térítésbe kezdett.
232 ⟶ 234 sor:
* 3. [[Lotaringia]] német hatás alá került
Ezeken a területeken tartományurak uralkodtak, a hatalom nem volt centralizált, erősödött a [[klérus]] befolyása. A zűrzavaros helyzetből Németország területére indult meg a zsidók menekülése, különösen azután, miután [[I. Ottó német-római császár|I. Ottó]] itt megerősítette a központi hatalmat. Ők voltak az [[Askenázik|askenázi]], Kelet Európából elszármazott zsidók, akik kezdetben németül, majd e nyelv elferdítéséből származó jiddis nyelven beszéltek. I. Ottó országában is viszonylagos szabadságot élveztek a zsidó közösségek. Általános önvédelmi okokból [[gettó]]kban (olasz szó) telepednek le. Köln, Worms, Mainz a virágzó szellemi élet központjai. Híres [[talmud]] iskolák jöttek létre. Gersom rabbi munkássága kiemelkedő.
A keresztes háború idején veszélyben voltak ezek a virágzó közösségek, mert nagy számban indultak meg ezek ellen a csapatok. [[Remete Péter]] végig fosztotta Németországot.
A 8-9. században az [[iszlám]] és a [[kereszténység]] szorításában a kelet-európai sztyeppéken élt [[kazárok]] népe testületileg a zsidó vallást vette fel. Ez némi genetikai rokonságot is eredményez a mai zsidók bizonyos ága és közöttük.
A 11. századtól kezdve a zsidóság szellemi központja a keresztény Európába tevődött át. A keresztények Jézus gyilkosait látták bennük, s mivel a zsidók állhatatosan kitartottak ószövetségi hitük mellett, Európa-szerte gyakoriak voltak az üldözések. Amikor a keresztények kiűzték a Pireneusi-félszigetről a mórokat, megváltozott a zsidók helyzete is. A 14. században már erőszakkal igyekeztek keresztény hitre téríteni őket. Ekkor jött létre az ún. [[marranók]] csoportja, a színleg katolikus vallásra tért zsidóság rétege. [[1492]]-ben a spanyolok minden meg nem keresztelt zsidót kiűztek az országból. {{refhely|Hunyadi László: A világ vallásföldrajza}}
A [[szefárdok]] (''ibériai zsidók'') ekkor Észak-Afrikában, a Török Birodalom nyugati részén kerestek menedéket, mert a muszlimok jobban megtűrték őket, mint a keresztények.{{refhely|Hunyadi László: világ vallásföldrajza}} Tömeges kivándorlás indult meg Spanyolországból Franciaország, főleg annak déli vidékei felé is. Ott a közösségek ekkor viszonylagos szabadságot élveztek. Ebben az időszakban terjedt a [[Zóhár]], a [[kabbala]] leghíresebb műve. {{refhely|Hunyadi László: A világ vallásföldrajza}}
Közép- és Kelet-Európában az [[Askenázik|askenázi]] zsidók éltek. Német és osztrák területen ők is gyakori üldözéseket szenvedtek. Helyzetüket a [[16. század]]i [[reformáció]] sem változtatta meg. {{refhely|Hunyadi László: A világ vallásföldrajza}}
A zsidók Európa minden országában külön városnegyedekben (gettókban) voltak kénytelenek élni. Csak meghatározott foglalkozásokat űzhettek, nem utazhattak szabadon. Ruházatukon megkülönböztető jelet voltak kötelesek viselni. Az elnyomás azonban csak tovább erősítette bennük a különbözőség és kiválasztottság tudatát. Az elhivatottsággal kapcsolatban erős, egyetemes messianisztikus áramlat fejlődött ki (pl. [[Szabatáj Zevi]] mozgalma a 17. században). {{refhely|Hunyadi László: A világ vallásföldrajza}}
== Kultúra ==
| |||