„Stridóvár” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
| irányítószám = 40312
| körzethívószám = (+385) 040
|tengerszint feletti magasság =
| terület = 44,79
| szélességi fok = 46
21. sor:
== Fekvése ==
[[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornyától]] 17 km-re északnyugatra a szlovén határ mellett fekszik.
== Története ==
28. sor:
[[1290]]-ben itt látta vendégül a [[Hahót nemzetség]]beli Arnold Velencei Andrást, a későbbi [[III. András magyar király|III. András]] királyt, majd elfogva kiszolgáltatta Albert osztrák hercegek. Hunyadi Mátyás [[1477]]-ben Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. [[1540]]-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a [[Keglevich család]]é, majd [[1546]]-ban [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] király adományából a [[Zrínyi család|Zrínyieké]] lett. A vár egy török támadás következtében pusztult el, felszíni nyoma nem maradt.
A települést és egyházát [[1334]]-ben az egyházi vizitáció említi először, egyházi és gazdasági központ volt. Mint [[Szent Jeromos]] feltételezett szülőhelye már a Cilleiek korában zarándokhely volt. Középkori templomát is ők építtették, melyet [[1447]]-ben [[V. Miklós pápa]] búcsújáróhellyé nyilvánított. A kegyhelyet [[1644]]-ben vették át a [[Pálos rend|pálosok]] [[Zrínyi Péter]]től, akinek vezetése mellett
Miután [[Zrínyi Péter]]t [[1671]]-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett.
[[Vályi András]] szerint ''"
A településnek [[1910]]-ben 433, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A [[trianoni békeszerződés]]ig, majd 1941-1945 ismét [[Zala vármegye]] [[Csáktornyai járás]]ához tartozott. [[2001]]-ben a hozzá tartozó településekkel együtt 3221 lakosából 3029 horvát volt.
|