„Litvánia történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
8. sor:
A mai Litvánia területének benépesülése az utolsó jégkorszak gleccsereinek visszavonulása után, az i. e. 10. évezredben kezdődött meg. Eszközeik tanúbizonysága szerint két különböző kultúrához tartoztak, amelyek a mai Lengyelország felől, illetve a [[Jylland|Jütland-félszigetről]] érkeztek. Ezek a vadász-gyűjtögetők még nem alapítottak állandó településeket. Az i. e. 8. évezredtől az éghajlat jelentősen felmelegedett, és a területet erdők nőtték be. A lakosok kevesebbet vándoroltak, a helybeli vadállomány, az édesvízi halak és növények már képesek voltak eltartani őket. Az i. e. 5-6. évezredtől kezdve már háziállatokat is tartottak, és házaik nagyobbak lettek, hogy elszállásolják a megnövekedett családokat. A növénytermesztés a hideg éghajlat, az erdős-mocsaras terület és a hatékony szerszámok hiánya miatt csak az i. e. 3. évezredtől terjedt el; ekkorról datálják a helyi kézművességet és kereskedelem megjelenését is. Az [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai]] nyelvet beszélő [[Zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kultúra]] népei, a mai [[balti népek|baltiak]] ősei i. e. 3200-3100 körül érkeztek a mai Litvániába.<ref>{{cite book |last= Carpelan |first= Christian|coauthors= Parpola, Asko|editor= Carpelan, C.|title= Emergence, contacts and dispersal of Proto-Indo-European, Proto-Uralic and Proto-Aryan in archaeological perspective|edition= |series= EARLY CONTACTS BETWEEN URALIC AND INDO-EUROPEAN: LINGUISTIC AND ARCHAEOLOGICAL CONSIDERATIONS|year= 2001 |publisher= Suomalais-Ugrilaisen Seura|location= Helsinki}}</ref>
A korai baltiak két nagyobb csoportra különültek, a nyugatbalti ([[poroszok]] és [[jatvingok]]) és keletbalti ([[litvánok]] és [[lettek]]) népekre. Valamennyien indoeurópai nyelveket beszéltek.{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}} Ma már csak a litvánok és lettek léteznek, a korábbi törzsek vagy beléjük olvadtak ([[szamogitek]], [[szelének]], [[kurok]], [[zemgalok]]), vagy a Teuton lovagrend állama asszimilálta őket (óporoszok, jatvingok, szambiaiak, szkalviaiak és galindiaiak).
A balti törzsek a [[borostyánút]] révén kereskedelmi kapcsolatban álltak a [[Római Birodalom]]mal, de római kulturális vagy politikai hatás nem érte őket. [[Publius Cornelius Tacitus|Tacitus]] ''[[Germania (irodalmi mű)|Germania]]'' c. művében említi a Balti-tenger délkeleti partjainál élő aesti népet, akik feltehetően baltiak voltak.
A [[Nyeman (folyó)|Nyeman folyó]] alsó és középső medencéjében elhelyezkedő Litvánia elkülönült a tengerparti vagy ahhoz közeli törzsektől. A kereskedelmi utaktól távoli, nehezen járható területet csak kevesen keresték fel, így megtartotta nyelvi, kulturális és vallási identitását, és csak későn érték el az európai vallási és kulturális áramlatok (mint a kereszténység).{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}}
[[Fájl:Lietuvos vardas. The first name of Lithuania in writing 1009.jpg|thumb|right|275px|Litvánia nevének első írásos említése a quedlinburgi apátság 1009-es évkönyvében]]
A [[litván nyelv]] nagyon konzervatív, és közel áll indoeurópai gyökereihez. Legközelebbi rokonától, a [[lett nyelv]]től a 7. század környékén vált el.<ref>History of Lithuania, 13. o.</ref> Az ősi pogány hiedelmek sokáig fennmaradtak. A kereszténység elterjedéséig az uralkodók testét elégették; [[Algirdas litván nagyfejedelem|Algirdas]] és [[Kęstutis litván nagyfejedelem|Kęstutis]] nagyfejedelmek temetési szertartásának leírásai fennmaradtak.
Litvánia, mint ország első említése 1009. március 9-éről származik, amikor ''Litua'' néven szerepel a [[quedlinburgi apátság]] évkönyvében.<ref>{{cite journal | title=On the Origin of the Name of Lithuania | journal=Lithuanian Quarterly Journal of Arts and Sciences | volume=55 | issue=3 | date=Fall 2009 | first=Tomas | last=Baranauskas | issn=0024-5089}}</ref> Ebben az évben [[Querfurti Brúnó]] hittérítő megkeresztelte Nethimer "litván királyt".
==A litván törzsek háborúi==
| |||