Wikipédia

„Litvánia történelme” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
32. sor:
A 13. század elején két harcias német lovagrend, a [[Kardtestvérek rendje|Livóniai Kardtestvérek]] és a [[Német Lovagrend|Teuton lovagrend]] vetette meg a lábát a Baltikumban (a Daugava torkolatánál és [[Chełmno|Kulmnál]]). A keresztény térítés örve alatt hatalmas területeket foglaltak el a mai Észtországtól Északkelet-Lengyelországig.{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}} A fenyegető veszély miatt a litván törzsek egy része [[Mindaugas litván nagyfejedelem|Mindaugas]] uralma alatt egyesült. Mindaugas egyike volt a törzsfőknek, az 1219-es szerződésen neve az öt rangidős fejedelem között szerepel. 1236-ban a [[Livóniai verses krónika]] már egész Litvánia urának nevezi.{{sfn|Gudavičius|2004|p=15-18}}
[[Fájl:Teutonic Order 1260.png|thumb|left|260px|A Teuton rend állama 1260-ban]]
1236-ban a pápa keresztes háborút hirdetett a pogány litvánok ellen.<ref name="H29">History of Lithuania{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, 2013|29-30. o.</ref>|azonos=29-30}} A Mindaugas riválisa, [[Vykintas]] által vezetett [[Szamogitia|szamogitek]]{{refhely|Ochmański 1982|46-47. o.|azonos=46-47}} a [[Saulei csata|saulei csatában]] döntő vereséget mértek a Kardtestvérekre, akik ezután veszteségeik miatt kénytelenek voltak beolvadni a Teuton rendbe.{{refhely|Kiaupa-Kiaupienė, 2000|45-75. o. |azonos=45-75}} A litván állam azonban továbbra is a lovagrend két ága közé szorult.<ref{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, name2013|29-30. o.|azonos="H29"/>29-30}}
 
1240 után Mindaugas kihasználta, hogy a Kijevi Rusz a mongolok támadása miatt összeomlott, és elfoglalta Fekete Ruténiát ([[Hrodna|Grodno]], [[Breszt]], [[Navahrudak]] városokat).{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}} A további keleti hódításokkal rokonait és a rivális klánok vezetőt bízta meg, akik azonban helyzetük megerősödése után fellázadtak ellene. [[Danyiil halicsi fejedelem]] 1249–50-ben egy erős koalíciót szervezett Mindaugas ellen a litván ellenzékből, a jatvingokból, szamogitekből és a teuton lovagokból. Mindaugasnak azonban sikerült kihasználnia az ellenségei közötti érdekellentéteket.{{refhely|Ochmański 1982|47-48. o.|azonos=47-48}}
40. sor:
1251. július 17-én [[IV. Ince pápa]] kiadott két bullát, melyekben utasította a [[Chełmno|kulmi]] püspököt, hogy koronázza meg Mindaugast, és nevezzen ki egy litván püspököt.<ref name=MGweb>{{cite journal |last=Butkevičienė |first=Birutė |author2=Vytautas Gricius |date=July 2003 |title=Mindaugas — Lietuvos karalius |journal=Mokslas ir gyvenimas |volume=7 |issue=547 |pages= |id=ISSN 0134-3084 |url=http://ausis.gf.vu.lt/mg/nr/2003/07/7mlk.html |accessdate=2012-05-04 |language=litván |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070523045154/http://ausis.gf.vu.lt/mg/nr/2003/07/7mlk.html |archivedate=2007-05-23}}</ref> 1253-ban lezajlott a koronázás, és Mindaugas Litvánia első (és azóta is egyetlen) királyává lett.<ref name="Department of State Lithuania">{{cite web |title=Lithuania profile:history |url=http://www.state.gov/outofdate/bgn/lithuania/191349.htm |date=2013-07-14 |publisher= U.S. Department of State}}</ref> Az újdonsült király átadta a teutonoknak Jatvingia és Szamogitia azon részeit, amik fölött amúgy sem volt hatalma, 1254-ben pedig békét kötött a halicsi fejedelemmel, aminek során lánya feleségül ment Danyiil fiához, [[Svarn litván nagyfejedelem|Svarnhoz]].
 
1260-ban a szamogitek (akik akkor a [[durbei csata|durbei csatában]] felülkerekedtek a teuton lovagokon) meghódoltak Mindaugasnak, de feltételül szabták, hogy térjen vissza ősei vallására. A király beleegyezett az alkuba és leállította a keresztény térítést az országban; emellett újból támadásokat intézett a teutonok és keleten az oroszok ellen.{{refhely|Ochmański 1982|50-53. o.|azonos=50-53}} Nem egyértelmű viszont, hogy ő maga visszatért volna a pogány istenek imádatához.<ref{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, name="H33">History of Lithuania,2013|33. o.</ref>|azonos=B33}} Mindaugas ezáltal meghatározta a gyakorlatilag általa alapított litván állam középkori politikáját, amit utódai is követtek: védekezés a német expanzió ellen északon és nyugaton; hódító hadjáratok keleten és délen, a szétesett, tatárok adófizetőjévé vált orosz fejedelemségekben.{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}}
====Traidenis uralkodása====
Mindaugast 1263-ban meggyilkolta egyik unokaöccse, [[Treniota litván nagyfejedelem|Treniota]] és a Pszkovot kormányzó Daumantas, akitől elszakította feleségét, hogy saját asszonyává tegye. A trónt Treniota ragadta magához, de egy évvel később őt is megölte Mindaugas fia, [[Vaišelga litván nagyfejedelem|Vaišelga]]. Vaišelga volt Litvánia első ortodox keresztény nagyfejedelme,<ref{{refhely|Bumblauskas-Kulakauskas, name2013|33. o.|azonos="H33"/>B33}} ám néhány évvel később, 1267-ben ő is gyilkosság áldozatává vált. A trónért ezután Svarn és [[Kernavė]] hercege, [[Traidenis litván nagyfejedelem|Traidenis]] harcolt és a küzdelemből az utóbbi került ki győztesen. Traidenis hosszú uralma (1269–82) végre stabilitást hozott a széttagolt, polgárháború dúlta országba. Újraegyesítette a litván földeket, sikeres hadjáratokat vezetett Lengyelországba és [[Ruténia|Ruténiába]], legyőzte a teuton lovagokat az óporosz földön és Livóniában is. Országához csatolta Jatvingiát, Zemgaliát és Kelet-Poroszföldet. Később kibékült a lengyelekkel és 1279-ben lánya, Gaudemunda feleségül ment a Piast-házba tartozó [[II. Boleszló mazóviai herceg|II. Boleszló]] mazóviai herceghez.{{refhely|Baczkowski, 1999|55-61. o. |azonos=55-61}}{{refhely|Ochmański 1982|50-53. o.|azonos=50-53}}
 
A pogány Litvánia továbbra is a keresztes hadjáratok célpontja maradt{{refhely|Rowell, 1994|302-304. o.}}, és a tatárok is több pusztító portyát (1241-ben, 1259-ben és 1275-ben) intéztek a litván földek ellen.{{refhely|Ochmański 1982|50-53. o.|azonos=50-53}} Traidenis halála után a német lovagok befejezték a nyugat-balti népek meghódítását és Litvániára (főleg Szamogitiára, hogy összekössék a rend északi és déli területeit) koncentrálhatták erőfeszítéseiket.<ref name=cd-831>{{cite book |last=Kiaupa |first=Zigmantas |title=Gimtoji istorija. Nuo 7 iki 12 klasės |url=http://mkp.emokykla.lt/gimtoji/ |accessdate=2012-05-25 |edition= |year=2002 |publisher=Elektroninės leidybos namai |location=Vilnius |isbn=9986-9216-9-4 |chapter=Prie Mindaugo palikimo: Treniota, Vaišvilkas, Švarnas ir Traidenis |chapterurl=http://mkp.emokykla.lt/gimtoji/?id=831 |language=litván |archiveurl= https://web.archive.org/web/20080226131025/http://mkp.emokykla.lt/gimtoji/ |archivedate=2008-02-26}}</ref> 1274-ben leverték az óporoszok [[Második porosz felkelés|nagy felkelését]], majd 1274–77-ben elfoglalták a nadruviaiak és szkalviaiak, 1283-ban pedig a jatvingok földjét. 1291-ben befejezték az utolsó litván szövetséges, a zemgalok behódoltatását.{{refhely|Kiaupa-Kiaupienė, 2000|45-75. o. |azonos=45-75}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Litvánia_történelme”