Wikipédia

„Iamblikhosz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
23. sor:
 
Az [[ókor]]i hagyomány az újplatonista [[türosz]]i [[Porphüriosz]] (Porphyrius) tanítványának mondja.
A [[platón]]i és [[Püthagorasz|püthagoreus]] tanokat összeelegyítőszintetizáló, [[Misztika|misztiku]]s rajongó volt, aki az isteneknek, a démonoknak (daimón) és a [[Lélek|lelkek]]nek az anyagi világ felé felé sülyedésétsüllyedését és e sülyedésbőlsüllyedésből a [[jóslás]] és a [[Mágia|varázslás]] rejtélyes [[Szertartás|szertartásai]] útján való fölemelkedését és az [[istenség]]gel való egyesülését hirdetve, maga is titokzatos, csodás hírnevet szerzett magának.<ref>[http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3888.html Ókori lexikon]</ref> Csodatetteiről életrajzírója, [[Eunapiosz]] ír.
 
Az egyik legfontosabb műve a ''De Mysteriis'', amit a [[Misztériumjáték|misztériumokról]] írt. Iamblikhosz ebben azt állítja, hogy az olyan „barbár szent népek”, mint amilyenek az egyiptomiak és az asszírok voltak, még őrizték a régi tudást, még „ismerik az istenek eredeti neveit”, amit a hellének már elfelejtettek. Ennek pedig az az oka, hogy a keletiek hagyományőrzők, ellenben a hellének folyton újítanak. Ez a „csodás és titokzatos Kelet” [[toposz]]a. Keleten még tudják a választ a legfontosabb kérdésekre, még őrzik az ősi titkot, amit Iamblikhosz kora a gyors fejlődésben és az új vallások, mint a kereszténység megjelenésével elfelejtett.<ref>[http://hps.elte.hu/~km/KELETISTSM.pdf Mund Katalin: A “keleti bölcsesség” jelentésváltozása* ]</ref>
 
Másik fontos műve a [[püthagoreusok]] iskolájáról írt könyve ''(Pythagorica)'', bár ez leginkább kompiláció korábbi iratokból. [[Püthagorasz]] több művének is fő témája, mivel őt csodatévőnek ábrázolta és egyfajta [[Jézus]]-ellenképnekellenképként szántais értelmezhető. „Az istenekről” ''(Peri theón)'' című művét egyik leghíresebb követője [[Flavius Iulianus római császár]] felhasználta a „Héliosz király” című írásában. Iulianus a keresztény hit elhagyása után 351-ben [[Nikomédia|Nikomédiába]], [[Pergamon]]ba, majd [[Epheszosz]]ba utazott, ahol a [[neoplatonizmus]] és Iamblikhosz hívévé vált és [[Aedesius]] neoplatonista filozófus tanítványa lett.
 
{{idézet2|''A Kelyhet mindenkinek felajánlják,''
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Iamblikhosz”