„Raúl González Blanco” változatai közötti eltérés

Az 1995-ös junior-világbajnokságon már a válogatottban is alapember volt, és a [[katar]]i viadalon ezüstérmet szerzett a [[Spanyol labdarúgó-válogatott|válogatottal]], amelyben rajta kívül többek között olyan futballisták szerepeltek, mint [[Iván de la Peña]] vagy [[José María Gutiérrez|Guti]]. Teljesítmények elismerése pénzben is megmutatkozott: míg első profi szerződésében „csak” havi hatvanezer peseta volt a fizetése, [[1995]] októberében máris új kontraktust kötött, amelyben már évi 45 milliót garantáltak neki. Már nem kellett busszal járnia az edzésekre: Fermín Gutiérrez, aki időközben az ügynöke is lett, minden reggel elvitte autójával az edzőközpontba, Raúl ekkor ugyanis még nem kaphatott jogosítványt fiatal kora miatt.

 

 

Időközben az utánpótlás-válogatottal kijutott az olimpiára, és az [[U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság|U21-es Európa-bajnokságon]] is a döntőig jutott a spanyol csapat, melyben ismét nagy szerepe volt Raúlnak. A fináléban [[Olasz labdarúgó-válogatott|Olaszország]] volt az ellenfél, és a döntő felemás érzésekkel zárult számára: ő szerezte ugyan csapata egyenlítő találatát, de a tizenegyes-párbajban rontott, és ez azt jelentette, hogy a trófea az olaszoké lett. Ráadásul [[1996]] nyarán még egy csalódás érte: noha a legtöbben a felnőtt válogatottban szerették volna látni, [[Javier Clemente]] nem vitte ki az [[1996-os labdarúgó-Európa-bajnokság|angliai Európa-bajnokságra]], hanem úgy döntött, hogy inkább az [[Labdarúgás a nyári olimpiai játékokon|olimpián]] szerepeljen. Az ötkarikás játékok azonban szintén nem sok sikerélményt hoztak a számára: a csoportból ugyan simán továbbjutottak ([[Francia labdarúgó-válogatott|Franciaország]] ellen kétszer volt eredményes), ám a nyolcaddöntőben [[Argentin labdarúgó-válogatott|Argentína]] ellen súlyos vereséget szenvedtek és kiestek.