Főmenü megnyitása

Módosítások

A lemez megjelenésének előkészítésére a Trident leszervezett számukra egy 21 állomásos angliai turnét, ahol a [[Mott the Hoople]] előzenekara lehettek. A turné költségeit szokatlan módon az EMI állta, a lemez promóciójának részeként.{{#tag:ref|A Tridentes Jack Nelson szerint háromezer, az EMI-s Bob Mercer szerint 9-10 ezer fontot költött erre a lemezcég. A Queen volt az első zenekar, amelynek előzenekari minőségében fizetett az EMI, bár később megszokottá vált ez a módszer.{{h|Blake|2010|pp=133–134}}|group="Mj"}} A koncertek nagyrészt jól sikerültek, és jó barátságot kötöttek a főzenekarral is – bár Mercuryt zavarta az előzenekari szerep.{{h|Blake|2010|pp=133–136}} Közben a szerencse is segítette az együttes felfutását: [[David Bowie]] visszamondta a szereplését az országos nézettségű ''[[Top of the Pops]]'' zenei műsorban, és a szervezők új előadót kerestek a lefoglalt műsoridőbe. Miután felhívták az EMI sajtófőnökét, az a Queen-t ajánlotta Bowie helyére, így előadhatták a nagy nézettségű műsorban a „[[Seven Seas of Rhye]]” című dalukat.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=74}} Szokás szerint a műsorban nem élőben adták elő a dalt, hanem felvételről játszották le, az együttesek pedig mímelték az éneket. Ehhez azonban szükség volt felvenni egy speciális változatát a dalnak. Fowler addig intézkedett, amíg sikerült rávennie [[Pete Townshend]]et, hogy adja a rendelkezésükre a stúdióját, amíg felveszik a dalt. Február 20-án felvették a speciális változatot, amely másnap több millió angol háztartásban volt látható.{{h|Hodkinson|2004|p=171}} Az EMI mozgósította az erőforrásait, és villámgyorsan, öt nappal a televíziós előadás elfogadása után, 1974. február 23-án megjelentette a dalt kislemezen.{{h|Hodkinson|2004|pp=171–172}} A kritikusok jól fogadták, az együttesről később szinte mindig negatívan író ''[[New Musical Express|NME]]'' ezt írta róla: „erejük, tehetségük és dalszerzői képességük jó példája, valamint mindazoké a jó tulajdonságoké, ami egyedülállóvá teszi őket.”{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=75}}
 
[[Fájl:Queen II belső.jpg|thumb|right|A fehér belső borító]]Az album borítójára kerülő képeket [[Mick Rock]] készítette, aki valamivel korábbról ismerte már a zenekart, hiszen ő fényképezte őket a legelső turnéjuk során, és ezen képek közül később némelyik bekerült az együttest népszerűsítő újságcikkek közé.{{h|Sutcliffe|2011|p=73}} Fontosnak tartották, hogy a képkiválasztással is utaljanak a lemez fekete és fehér oldalaira. Rock egy műgyűjtő barátjánál talált egy albumot, amelyben egy kép szerepelt [[Marlene Dietrich]] színésznőről, ahogyan fekete háttér előtt, az arcát megvilágítva pózol, a kezeit pedig keresztbe teszi a mellkasa fölött. Rock megmutatta a képet Mercurynak, akinek rögtön megtetszett az elgondolás, és elragadtatva mondta: „én leszek Marlene!” Így készült el a lemez külső borítója, a fekete háttér előtt pózoló tagokról. Ezzel párhuzamosan készített egy világos képet, ahol a tagok fehér ruhában vannak – ez került a belső borítóra. A két kép utalt az album fekete és fehér oldalainak kontrasztjára.{{h|Hodkinson|2004|pp=174–175}}
 
A felvett anyag jó ideig „fiókban hevert”, mielőtt megjelenhetett volna. 1974 januárjában az angol kormány takarékossági szabályokat vezetett be, korlátozva az elektromos áram felhasználást, ami több hónapos késést okozott a lemezek nyomásában. Később az első tesztpéldányokon felfedezték, hogy a basszusgitáros neve fordítva van a borítóra írva, és ragaszkodtak a hiba kijavításához. Végül 1974. március 8-án került a boltokba a lemez. Áprilisban, részben a „Seven SesSeas of Rhye” sikerének köszönhetően az ötödik helyet érte el az angol albumlistán, és sikere nyomán most először az első lemezük is felkerült a listára. Amerikában április 9-én jelent meg, és jóval mérsékeltebb sikert aratott, csak a 49. helyet érte el. Mindkét országban ez alkalommal került fel először kis- és nagylemezük a listákra.{{h|Blake|2010|pp=142–144}}{{h|Hodkinson|2004|p=174}} Összességében viszont a ''Queen II'' az együttes egyik legkisebb példányszámban fogyó lemeze, Amerikában még az aranylemez státuszt sem érte el. A [[Nielsen SoundScan]] felmérései szerint Amerikában 1991 és 2006 között mindössze 139 ezer példányt vásároltak belőle.<ref name="soundscan">{{CitWeb|url= http://www.ukmix.org/forums/viewtopic.php?t=34327|szerző= |cím= UKMix - Queen Sales Thread|nyelvkód=en |kiadó= |weblap= ukmix.org|dátum= |elér=2013-04-26}}</ref>
 
==Kritikai fogadtatás==
94 047

szerkesztés