„I. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{egyért2|I. (Nyakigláb) Eduárd angol királyról|I. Eduárd (egyértelműsítő lap)}}
{{Uralkodó infobox
| név = I. Eduárd
| állam =
28. sor:
|}}
'''I. Eduárd''' (melléknevein ''Nyakigláb Eduárd''<ref name="múlt-kor">{{cite web |url=https://mult-kor.hu/cikk.php?id=10788 |title=I. (Nyakigláb) Edward (Plantagenet-ház) |work=mult-kor.hu |publisher=Múlt-Kor |archiveurl= |archivedate=}}</ref> vagy a ''Skótok pörölye''; [[1239]]. [[
Eduárd [[III. Henrik angol király
1276–77-ben elfojtott egy kisebb [[wales]]i lázadást (a walesi hercegségeket angol vazallusnak tekintette), majd amikor 1282–ben ismét fellázadtak, teljesen meghódította és angol igazgatás alá helyezte a térséget. Erről az eseményről szól [[Arany János (költő)|Arany János]] ''[[A walesi bárdok]]'' c. költeménye. Hódítása megszilárdítására várakat építtetett és angol lakosságú városokat alapított. Uralkodása idején örökösödési válság tört ki Skóciában, amikor a kiskorú [[I. Margit skót királynő|Margit]] királynő meghalt. Eduárd a helyzetet kihasználva kiterjesztette hatalmát a szomszédos országra. Döntőbíróként lépett fel a számos
I. Eduárd 188 cm-es testalkatával jóval kortársai fölé magasodott, emiatt kapta a Nyakigláb Eduárd gúnynevet. Heves
==Ifjúsága (1239–63)==
40. sor:
===Gyermekkora és házassága===
[[File:Edward I and Eleanor.jpg|thumb|upright|Eduárd és feleségének arcképe egy kora 14. századi kézirat iniciáléjában. Eduárdon feltehetőleg megpróbálták ábrázolni apjától örökölt lecsüngő szemhéját.]]
Eduárd 1239. június 17-18-ának éjjelén (ennél pontosabban nem lehet meghatározni a korabeli források alapján) született a [[Westminster-palota|westminsteri palotában]] [[III. Henrik angol király
Eduárd beteges gyerek volt, hét-, nyolc- és tizenkét éves korában is beszámolnak betegségéről.{{refhely|Prestwich 1997|6. o. |azonos=P6}} Ennek ellenére jókora termetű férfivá serdült, 188 centiméteres magasságával jóval kortársai fölé magasodott. Erről kapta egyik gúnynevét, a Nyakigláb Eduárdot. Göndör szőke haja férfikorára megsötétedett, majd megőszült. Arcát elcsúfította lecsüngő bal szemhéja. Selypítése ellenére meggyőzően tudott beszélni.{{refhely|Prestwich 2007|177. o. |azonos=P177}}
III. Henrik egy [[gascogne]]-i lázadást követően (a tartomány akkor az angol korona alá tartozott) attól tartott, hogy a szomszédos kasztíliaiak segítséget nyújtanak a felkelőknek, vagy bevonulnak a régióba, ezért 1254-ben kiegyezett [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] királlyal és a szövetséget a 14 éves Eduárd és a 13 éves [[Kasztíliai Eleonóra angol királyné|Kasztíliai Eleonóra]] házasságával pecsételték meg.{{refhely|Morris 2009|14–18. o.}} Az esküvőre 1254. november 1-én került sor a [[Burgos]] melletti Santa María la Real de Las Huelgas apátságában.{{refhely|Morris 2009|20. o.}} A házassági szerződés részeként az ifjú herceg évi 15 ezer ezüstmárkát jövedelmező birtokadományban részesült.{{refhely|Prestwich 1997|10. o.}} A gyakorlatban azonban a nevére írt kiterjedt birtokok, nam adtak anyagi függetlenséget Eduárdnak. A trónörökös elvben már 1249-ben megkapta Gascogne-t, amelynek jövedelmei azonban a királyi kormányzóhoz, [[Simon de Montfort, Leicester 6. grófja|Simon de Montfort]]-hoz folytak be.{{refhely|Prestwich 1997|7–8. o.}} 1254-ben névlegesen megkapta Írország jelentős részét, ezenkívül walesi és angliai uradalmakat (közte [[Chester (Cheshire)|Chester]] grófságát), de a király megtartotta ellenőrzését a fenti birtokok fölött és elvette a jövedelmük nagy hányadát is.{{refhely|Prestwich 1997|11–14. o.}}
Tizennégytől tizenhét éves koráig Eduárd anyja rokonságának, az ún. szavojaiak befolyása alá került,{{refhely|Prestwich 2007 |96. o.}} akik vezetőjének a királyné nagybátyja, Szavojai Péter számított.{{refhely|Morris 2009|7. o.}} 1257-től kezdve azonban a herceg az udvar egy másik pártjához, a [[Poitou]]-beliekhez (vagy Lusignanokhoz) húzott, akik apja féltestvéréből és rokonságából tevődtek össze. Az angol főnemesek mindkét, privilegizált külföldiekből álló csoportosulást gyűlölték és hamarosan fellázadtak a király ellen miattuk. Eduárd és a Lusignanok törvényeket semmibe vevő, erőszakos viselkedése aggodalmakat kezdett kelteni a trónörökös személyiségét illetően.{{refhely|Prestwich 1997|23. o.}}
72. sor:
Az 1270-es években a szentföldi [[Jeruzsálemi Királyság]] végnapjait élte. Jeruzsálem már 1244-ben elesett, a fővárost Akkóba költöztették. A [[Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán|Bajbarsz]] által vezetett egyiptomi mameluk szultánság és szövetségeseik folyamatosan támadták őket és már Akkót fenyegették. Eduárd emberei számottevő erősítést jelentettek, de az erők egyenlőtlensége továbbra is fennmaradt. A közeli St Georges-de-Lebeyne elleni támadás is jórészt reménytelennek bizonyult.{{refhely|Prestwich 1997|76. o.}} A keresztények felvették a kapcsolatot a perzsiai [[Ilhánok|Ilhán Birodalom]] mongol kánjával, [[Abáká ilhán|Abakával]], akinek [[Aleppó]] elleni támadása meg is osztotta Bajbarsz seregeit.{{refhely|Morris 2009|97–98. o.}} Eduárd novemberben megpróbálta elfoglalni Kakunt, amely megfelelő kiindulási pont lehetett volna egy Jeruzsálem elleni hadmozdulathoz, de sem ő, sem az aleppói ostrom nem érte el célját. A szentföldi állam vezetője, [[III. Hugó ciprusi király|III. Hugó]] ciprusi király a reménytelen helyzetben tízéves fegyverszünetet kötött Bajbarsszal.{{refhely|Prestwich 1997|77. o.}} Eduárd ellenezte a békét, de júniusban egy muzulmán orgyilkos megpróbálta meggyilkolni, és bár megölte a támadót, annak mérgezett tőre felsértette a karját és utána hónapokig lábadozott.{{refhely|Morris 2009|101. o.|azonos=M101}}</ref>
1272. szeptember 24-én a herceg hazaindult. Szicíliában kapta a hírt, hogy apja november 16-án meghalt.{{refhely|Prestwich 1997|78. o., 82. o.}}<ref name="múlt-kor"/> Eduárdot lesújtotta a hír, de nem sietett vissza Angliába, hanem kényelmes tempóban utazgatott tovább. Ennek oka még mindig gyenge egészsége lehetett, vagy hogy nem látta okát a sietségnek.{{refhely|Prestwich 1997|82. o.}}</ref> Az angol belpolitikai helyzet a polgárháborúk után stabilnak volt mondható és örökösödése nem forgott veszélyben: apja halálakor távollétében azonnal királlyá kiáltották ki.{{refhely|Morris 2009|104. o.|azonos=M104}} Megérkezéséig a Robert Burnell bathi püspök vezette királyi tanács kormányozta az országot.{{refhely|Carpenter 2004|466. o.}} Eduárd a szárazföldön végighaladt Itálián és Franciaországon és közben meglátogatta [[X. Gergely pápa|X. Gergely]] pápát is (Gergellyel még a Szentföldön találkozott először). Anglia új királya csak 1274. augusztus 2-án lépett az ország földjére, ahol augusztus 19-én
==Uralkodása==
87. sor:
[[Llywelyn ap Gruffudd]] [[gwynedd]]i herceg kedvező helyzetbe került a második báróháború után. Anglia elismerte a háború során tett hódításait és felvehette a Wales hercege címet.{{refhely|Carpenter 2004|386. o.}} {{refhely|Morris 2009|132. o.}} Az összecsapások azonban továbbra is folytatódtak, különösen az elégedetlen határvidéki angol lordok (Gilbert de Clare gloucesteri gróf, Roger Mortimer és Humphrey de Bohun herefordi gróf) részéről. A helyzetet tovább élezte, amikor Llywelyn öccse, [[Dafydd ap Gruffydd|Dafydd]] 1274-ben megpróbálta meggyilkoltatni bátyját, majd a kudarc után Angliába menekült.{{refhely|Prestwich 1997|175. o.}} A fenti okok miatt Llywelyn nem volt hajlandó hűbéresküt tenni Eduárdnak, sőt tovább provokálta őt, amikor feleségül vette Simon de Montfort lányát, Eleanort.{{refhely|Davies 2000|327. o.}}
1276 novemberében kitört a háború.{{refhely|Powicke 1962|409. o.|azonos=P409}} Az első összecsapásokat Mortimer, a király öccse, Edmund és William de Beauchamp warwicki gróf vezették, majd 1277 júniusában megérkezett Eduárd egy 15 ezer fős hadsereg élén.(amelyből 9 ezer walesi volt){{refhely|Prestwich 2007|151. o.|azonos=P151}} Jelentős ütközetre nem került sor, Llywelyn - akit saját alattvalói sem igazán támogattak - hamarosan ráébredt, hogy nincs esélye és megadta magát.{{refhely|Prestwich 2007|151. o.|azonos=P151}} Az 1277 novemberében megkötött aberconwy béke értelmében
A háború 1282-ben újra fellángolt, mert az angolok a saját törvényeiket akarták rákényszeríteni a walesi alattvalókra. Emiatt a konfliktus nemzeti jelleget öltött, a walesiek mindenben támogatták hercegüket.{{refhely|Davies 1984|51-69}} Eduárd is inkább a hódítást tekintette célnak, nem csak egy engedetlen vazallus megfenyítését, mint korábban.{{refhely|Prestwich 1997|188. o.}} A háború Dafydd lázadásával kezdődött, akihez hamarosan csatlakozott Llywelyn és más walesi fejedelmek. Kezdetben ők kerültek fölénybe, júniusban a Llandeilo Fawr-i csatában legyőzték a gloucesteri grófot.{{refhely|Morris 2009|180. o.}} November 6-án a király egyik vezére Luke de Tany egy pontonhídon átkelve akarta meglepni a canterbury érsekkel tárgyaló walesieket, de rajtuk ütöttek és súlyos veszteségeket szenvedtek.{{refhely|Prestwich 1997|191–192. o.}} Decenber 11-én azonban Llywelynt csapdába csalták és megölték az Orewin Bridge-i csatában. A következő év júniusában az angolok elfogták Dafyddot és októberben árulóként kivégezték.{{refhely|Carpenter 2004|510. o.}}
95. sor:
Eduárd az 1284-ben kiadott [[rhuddlani statútum]]mal Angliához csatolta a Walesi hercegséget és bevezették az angol közigazgatást, a [[Seriff|sheriff]]ek által kormányzott grófságok formájában.{{refhely|Carpenter 2004|511. o.}} A köztörvényes bűntettekre az angol jogot alkalmazták, bár egyéb esetekben a walesi szokásjog maradt érvényben.{{refhely|Davies 2000|368. o.}} 1277-től kezdve és 1283 után egy fokozódó mértékben megindult az angolok betelepítése Walesbe. Új, falakkal védett városokat alapítottak (mint pl. [[Flint (Wales)|Flint]], [[Aberystwyth]] vagy [[Rhuddlan]]), amelyekben walesiek nem telepedhettek meg.{{refhely|Lilley 2010|104–106. o.}}
Emellett Eduárd átfogó várépítési programot indított, melyben a szavojai James of Saint George volt a főépítésze (őt még a Szentföldről hazatérőben ismerte meg).{{refhely|Coldstream 2010|39–40. o.}} Ekkor épültek [[Beaumarisi vár|Beaumaris]], [[Caernarfoni vár|Caernarfon]], [[Conwyi vár|Conwy]] és [[Harlechi vár|Harlech]] várai.{{refhely|Prestwich 1997|160. o.}}; {{refhely|Brears 2010|86. o.}} Az új erődöknél figyelembe vették a legújabb, szentföldi várépítési tapasztalatokat, mint a koncentrikus, többfalas elrendezés vagy a falakba beépített lőnyílások.
A várépítéssel Eduárd nyilvánvalóvá tette, hogy véglegesen berendezkedett Észak-Walesben. 1284-ben terhes feleségét Caernarfon várába küldte, hogy ötödik fia (a leendő [[II. Eduárd angol király|II. Eduárd]]) Wales földjén szülessen. A fiatal herceget 1301-ben
<gallery>
Caernarfon Castle 1994.jpg|Eduárd walesi várai: Caernarfon
107. sor:
===A francia háború===
[[File:Eduard+Filip.jpg|thumb|Eduárd hűségesküje IV. Fülöp előtt (Aquitánia hercegeként vazallusa volt a francia királynak)]]
Eduárd fenntartotta, hogy egy újabb keresztes háborúban visszatér a Szentföldre, bár erre soha nem került sor. 1287-ben fel is vette a keresztet{{refhely|Prestwich 1997|326–328. o.}} Külpolitikáját - legalábbis 1291-ig - nagyban befolyásolta ez a szándéka. Egy nagyléptékű keresztes hadjárathoz feltétlenül szükség volt az európai uralkodók közti békére, ám éppen ekkor dúlt a dél-itáliai Anjouk és [[Aragónia]] közötti konfliktus. 1282-ben [[Palermo]] polgárai fellázadtak Anjou Károly ellen (az ún. [[szicíliai vecsernye]]) és [[III. Péter aragóniai király|III. Péter]] aragóniai királyhoz fordultak segítségért. A fellángoló háborúban az aragóniaiak foglyul ejtették Károly [[II. Károly nápolyi király|fiát]] és örökösét.{{refhely|Powicke 1962|252–253. o.}} Károly unokaöccse, [[III. Fülöp francia király
A király sokat foglalkozott saját dél-franciaországi hercegsége, [[Gascogne]] ügyeivel; 1286-ban odalátogatott és majdnem három évig ott is maradt.{{refhely|Morris 2009|204–217. o.}} Az alapvető probléma abban volt, hogy Gascogne hercegeként az angol király formálisan a francia király vazallusának számított. 1286-ban Eduárd hűségesküt tett a trónra lépő [[IV. Fülöp francia király|IV. Fülöpnek]], azonban 1294-ben Fülöp elkobzottnak nyilvánította a hercegséget, mert Eduárd nem jelent meg színe előtt az angol, gaszkon és francia tengerészek konfliktusában (ennek során elfoglaltak néhány francia hajót és kifosztották [[La Rochelle]] városát).{{refhely|Morris 2009|265–270. o.}}
141. sor:
==Kései évei (1297–1307)==
===Belső ellenállás===
Az 1290-es évek állandó háborúskodásai nagy anyagi terheket róttak Eduárd alattvalóira. A király 1294-ig háromszor vetett ki különadót, aztán a következő három évben még négyszer, több mint 200 ezer fontot préselve ki belőlük ezáltal.{{refhely|Prestwich 1972|179. o.}} Ehhez adódott még az élelmiszer, a gyapjú és bőráruk rekvirálása és a gyapjúra kivetett népszerűtlen extra adó, a ''maltolt''.{{refhely|Harriss 1975|57. o.}} A túladóztatás egyre okozódó elégedetlenséget szült. Az ellenállást azonban nem a nemesség vagy a köznép, hanem az egyház kezdte. 1294-ben Eduárd az egyházi személyek
[[File:Tower of London King's room.jpg|thumb|170px|Eduárd hálószobájának rekonstrukciója a londoni Towerban]]
[[File:Edward I & II Prince of Wales 1301.jpg|thumb|170px|I. Eduárd és a trónörökös, a leendő II. Eduárd]]
174. sor:
*Henrik (1268. május 6. – 1274. október 14.)
*Alfonz (1273. november 24. - 1284. augusztus 19.)
*ismeretlen nevű fiú (1280/81 – 1280/81) létére csak kevés bizonyíték utal
*[[II. Eduárd angol király|Eduárd]] (1284. április 25. – 1327. szeptember 21.) Anglia királya. [[Franciaországi Izabella angol királyné|Franciaországi Izabellát]] vette feleségül, akitől négy gyereke született
183. sor:
*Eleonóra (1268. június 18. – 1298. augusztus 19.) feleségül ment III. Henrikhez, Bar grófjához, két gyerekük született
*Julianna (1271 május után – 1271. szeptember 5.) a szentföldi Akkóban született, ott is halt meg
*Akkói Johanna (1272 – 1307. április 23.) feleségül ment Gilbert de Clare hertfordi grófhoz (négy gyermek), majd megözvegyülése után Ralph de Monthermer báróhoz (három vagy négy gyermek)
*Margit (1275. március 15. – 1333. március 11. után) feleségül ment [[II. János brabanti herceg]]hez, egy fiuk született
*Berengária (1276 május – 1277/1278)
191. sor:
===Második házassága===
Franciaországi Margittól Eduárdnak két fia (mindkettő megérte a felnőrrkort) és egy, gyermekként meghalt lánya született.
*Tamás (1300. június 1. – 1338. augusztus 4.), Norfolk grófja
247. sor:
==Fordítás==
{{fordítás|en|Edward I of England|oldid=842434289}}
==Források==
*{{hely|Barrow 1965}} {{cite book
299 ⟶ 300 sor:
*{{hely|Davies 1984}} {{cite book|first=Rees|last=Davies|editors=R. R. Davies, R. A. Griffiths, I. G. Jones & K. O. Morgan (eds.)|title=Welsh Society and Nationhood|pages=|location=Cardiff|publisher=University of Wales Press|year=1984|isbn=0-7083-0890-2}}
*{{hely|Davies 2000}} {{cite book|last=Davies|first=R. R.|title=The Age of Conquest: Wales, 1063–1415|publisher=Oxford University Press|location=Oxford, UK|year=2000|isbn=0-19-820878-2| ref = harv}}
*{{hely|Duffy 2003}} {{cite book
*{{hely|Harriss 1975}} {{cite book |last=Harriss|first=G.L.|title=King, Parliament and Public Finance in Medieval England to 1369 |edition= |publisher=Oxford University Press |location=Oxford |year=1975|isbn=0-19-822435-4|url= | ref = harv}}
*{{hely|Lilley 2010}} {{cite book| last=Lilley| first=Keith D.| editor-last=Williams| editor-first=Diane| editor2-last=Kenyon| editor2-first=John| year=2010| title=The Impact of Edwardian Castles in Wales| chapter=The Landscapes of Edward's New Towns: Their Planning and Design| publisher=Oxbow Books| publication-place=Oxford, UK| pages=99–113| isbn= 978-1-84217-380-0|ref=harv}}
|