Wikipédia

„Fasizmus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
134. sor:
[[Charles Maurras]], a francia nacionalista és monarchista elméleti munkássága is a fasizmus gyökereihez tartozik. Maurras az általa kreált „integrális nacionalizmus” híve volt, ami a nemzet szerves egységét propagálta. Szerinte egy erőteljes uralkodó a nemzet ideális vezetője. Bizalmatlan volt a „népakarat demokratikus misztifikációja” iránt.<ref>David Carroll. French Literary Fascism: Nationalism, Anti-Semitism, and the Ideology of Culture. Pp. 92.</ref>
 
[[Georges Sorel]], a francia forradalmi szindikalista munkássága is nagy hatással volt a fasizmus elméletének kialakulására. Ő egyesítette az anarchista és a szindikalista tanokat az [[anarchoszindikalizmus]] áramlatába. Sorel támogatta a politikai erőszak legitimálását a „Gondolatok az erőszakról” című (1908) és más munkáiban. Hangoztatta egy „politikai vallás” megteremtésének szükségességét. „A haladás illúziója” című könyvében a demokráciát reakciósnak bélyegezte, kijelentve, hogy semmi sem arisztokratikusabb, mint a demokrácia. 1909-re, a francia szindikalisták kudarcot vallott általános sztrájkja után Sorel és követői elhagyták a radikális baloldalt és a radikális jobboldalhoz csatlakoztak, ahol megpróbálták nézeteiket egyesíteni a militáns katolicizmussal és a köztársaság-ellenes francia patriotizmus híveivel, akiket az ideális forradalmároknak tekintettek.{{refhely|Antliff|75-82. oldal}} A marxistaként indult Sorel 1910-re végleg szakított a marxizmussal és 1914-ben kijelentette, hogy „a szocializmus halott” a „marxizmus felbomlása miatt”. Sorel maga is Maurras nacionalizmusának híve lett 1909-ben.{{refhely|Sternhell et al|78. oldaoldal}} Maurras a maga részéről érdekelt volt abban, hogy egyesítse nacionalista eszméit Sorel szindikalizmusával a demokrácia ellenében. Maurras híres kijelentése szerint "a demokrata és kozmopolita elemektől megszabadított szocializmus olyan jól illeszkedik a nacionalizmushoz, mint egy jó kesztyű egy gyönyörű kézre.{{refhely|Holmes}}
 
Maurras nacionalizmusának és Sorel szindikalizmusának egyesítése nagy hatással volt a radikális olasz nacionalista [[Enrico Corradini]]ra.{{refhely|Sternhell et al|163. oldal}} Corradini kifejtette, hogy szükség van egy nacionalista-szindikalista mozgalomra, amelyet az arisztokrata elit olyan tagjai vezetnek a demokrácia elleni szellemben, akik a forradalmi szindikalistákhoz hasonlóan elkötelezettek a közvetlen akció és a harc iránt.{{refhely|Sternhell et al|163. oldal}} Corradini Olaszországot „proletár nemzetként” jellemezte, amelynek [[imperializmus|imperialista]] célokat kell követnie, hogy szembeszállhasson a „plutokrata” franciákkal és britekkel. Corradini nézetei jól illeszkedtek az Olasz Nacionalista Szövetség ''(Associazione Nazionalista Italiana, ANI)'' nézeteihez, miszerint Itália gazdasági elmaradottságának az oka a politikai osztály korruptságában, a [[liberalizmus]]ban, és a „gyalázatos szocializmusban” keresendők. Az ANI szoros kapcsolatokat ápolt a konzervatívokkal, katolikusokkal és az üzleti körökkel.{{refhely|Blinkhorn}}
191. sor:
 
====Fasiszta tendenciák, mozgalmak, személyiségek Európa és a világ más országaiban====
Fasiszta jellegű mozgalmak kaptak lábra számos más országban is. 1932-ben [[Gömbös Gyula]] lett a miniszterelnök Magyarországon, és felerősítette az [[irredentizmus|irredenta]] területi követeléseit az ország szomszédaival szemben. 1933 után [[Románia|Romániában]] fellendült a fasiszta [[Vasgárda]] támogatottsága, és a kormányba is bejutottak képviselői. A Vasgárda gyilkolta meg [[Ion Duca]] miniszterelnököt.{{refhely|Payne|282-288. oldal}} 1934 februárjában került sor Franciaországban a [[Alfred Dreyfus|Dreyfus-ügy]] óta a legsúlyosabb belpolitikai viharra, amikor szélsőjobboldali mozgalmak kormányellenes felkelést indítottak. [[Görögország]]ban, [[Litvánia|Litvániában]], [[Lengyelország]]ban, és [[Jugoszlávia|Jugoszláviában]] is fasisztoid mozgalmak jutottak hatalomra vagy annak közelébe.
[[Fájl:SaudacaoIntegralista1935.jpg|thumb|right|Integralisták menetelése Brazíliában]]
[[Fájl:Dainihon Seinento.jpg|300px|thumb|left|A „Nagy Japán Ifjúsági Párt” gyűlése 1940-ben]]
Dél-Amerikában is akadtak követői az európai fasizmusnak. A [[Plínio Salgado]] vezette brazil integralisták állításuk szerint {{szám|200000}} követővel rendelkeztek, de puccskísérletüket [[Getúlio Vargas]] leverte 1937-ben.{{refhely|Griffin 1991|150-152. oldaoldal}} [[Chile|Chilében]] is a parlamentbe jutott a Chilei Nemzetiszocialista Mozgalom az 1930-as években. Az ő puccskísérletüket is véresen leverték 1938-ban.{{refhely|Payne|341-342. oldal}}
 
====Adolf Hitler és a nemzetiszocializmus hatalomra jutása Németországban====
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fasizmus”