„Konstantinápoly ostroma (1453)” változatai közötti eltérés

a
Az összetett mondatokat tagolni kell, rendszerint vesszővel. A hogy kötőszó túlnyomórészt tagmondatok határát jelöli, általában vessző jár elé.
a (Az összetett mondatokat tagolni kell, rendszerint vesszővel. A hogy kötőszó túlnyomórészt tagmondatok határát jelöli, általában vessző jár elé.)
[[április 11.|Április 11-ére]] a szüntelen ágyúzás megtette a hatását: már több helyen is beomlott a fal és néhány kisebb erősséget a [[Boszporusz]] partján bevettek az oszmánok. Másnap a török flotta megtámadta az Aranyszarv-öblöt védő bizánci hajókat. A keresztények győzelme megingatta a török sereg morálját, mire a szultán parancsot adott, hogy a flottát ágyúkkal lőjék. [[április 18.|Április 18-án]] éjjel megtörtént az első keményebb ostrom, ami több mint négy órát tartott, de a bizánciak ellenálltak az ostromnak és a törököknek vissza kellett vonulniuk.
 
A következő nap egy tengeri csata játszódott le [[Yenikapi]] mellett a bizánci-genovai-velencei csatahajók és az oszmán flotta között, amely el akarta süllyeszteni a pápa által küldött három utánpótlást szállító hajót. A szultán maga parancsolta Sülejman Bejnek, hogy a hajókat minden áron el kell süllyeszteni, de minden próbálkozásuk hiábavaló volt, a pápai hajók sokkal nagyobbak voltak és szerencsésen beértek a kikötőbe. Ez egy újabb csapást mért a törökök moráljára, és a katonák kezdtek elszökdösni a seregtől. A császár, kihasználva a pillanatnyi fölényt, békét ajánlott. Ezt a szultán a [[nagyvezír]], [[Candarli Halil pasa]] támogatásával visszautasította; a vár ágyúzását tovább folytatták. [[Aksemseddin]], a szultán lelki tanítója szerencsés kimenetelt jósolt az ostromnak.
 
A szultán elhatározta, hogy beveti a meglepetés elemét is, és szárazföldön keresztül görgető pályatest segítségével vonatta az oszmán flottát az Aranyszarv-öbölbe. A keresztények megrökönyödve figyelték, ahogy a 70 hadihajót átvontatják a szárazföldön át az öbölbe, ahonnan sikeresen ágyúzhatták a védtelen erősségeket az Aranyszarv partján. [[XI. Kónsztantinosz bizánci császár]] kénytelen volt átcsoportosítani védőinek egy részét, ami jelentősen csökkentette a vár védelmi erejét.
A következő hetekben több, órákon át tartó ostromot intéztek a vár ellen. [[május 26.|Május 26-án]] olyan hírek kezdtek terjengeni az oszmán táborban, hogy több európai ország, köztük [[Magyarország]] is haderőt készült küldeni Konstantinápoly felmentésére, ha az ostrom tovább húzódik. Ezeket megtudva, a szultán összehívta a [[diván]]t. [[Candarli Halil pasa]] és hívei minden igyekezetük ellenére sem tudták meggyőzni a szultánt az ostrom abbahagyására, akit [[Zaganos pasa]], [[Aksemseddin]], [[Molla Gurani]] és [[Molla Hüsrev]] támogatott. Másnap kiadták a parancsot az általános rohamra.
Az utolsó ostrom előtt [[II. Mehmed oszmán szultán|II. Mohamed]] felszólította a császárt, hogy hagyja ott a birodalom trónját, vonuljon vissza a [[Peloponnészosz|Peloponnészoszi-félszigetre]] ahol biztosítja számára az önálló uralkodó státusát. A császár, történelmi és hazafias felelőssége tudatában, megtagadta a visszavonulást és elkötelezte magát népe mellett. A szultán ultimátumát ennek veje, [[Izmail pasa]] adta át a fejedelemnek és ugyancsak neki kellett a nemleges választ apósának visszavinnie. Arra biztatták, hogy ismeretlen helyen próbáljon új csapatokat szervezni és úgy vélték, hogy ezeknek, valamint az [[albánok]]nak a valószínű segítségével újfent ráijeszthetnek Mohamedre, aki a város ostromát így feladná. Konstantin senkire nem hallgatott. Azt válaszolta a nemeseknek, hogy soha nem határozná azt, hogy eme nehéz órákban magára hagyja a népet, a fővárost és az uralkodói trónt. Arra kérte őket, hogy: ''„kérjétek tőlem inkább azt, hogy ne hagyjalak el benneteket. Igen, a kívánságom az, hogy veletek halhassak meg".''
 
[[május 28.|Május 28-án]] Konstantin elrendelte, hogy [[litánia|litániát]] tartsanak a városfalakon és a város minden templomában. Ezen a litánián, a lakosság nagyja részt vett. Szentképeket, ikonokat, tárgyakat tartva imádkoztak a város megmeneküléséért. A fejedelem összegyűjtötte vezéreit, tábornokait és elérzékenyítő, de egyben lelkesítő beszédében arra kérte őket, hogy minden csepp erejükkel azon legyenek, hogy a török támadást véglegesen visszaverjék. A [[Hagia Szophia]] templomban tartott mise után a fejedelem a város falain töltötte az egész éjszakát, bátorítva a harcosokat, végül maga is beállva a város védelmezői közé a Szent Romanos kapunál. Ezen a helyen támadt Mohamed a [[janicsár]]jaival, és ezen a helyen kiáltott fel örömmel a hajnali napfelkeltekor Konstantin azt hívén, hogy legyőzték a törököket.
168 346

szerkesztés