Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nem hogy → nemhogy
1878-ban foglalta el szállását a [[Hradzsin]]ban, és kinevezték az ott állomásozó 36. gyalogezred őrnagyának, melynek egy évvel később parancsnoka lett. Ettől kezdve gyorsan emelkedett a ranglétrán, előbb 1880-ban vezérőrnagy, majd 1881-ben a 18. gyalogdandár parancsnoka, 1882-ben altábornagy. 1883-ban a 25. a bécsi gyaloghadosztály parancsnoka (katonai pályája csúcsát az 1888-as gyalogság főfelügyelőjévé való kinevezése jelentette - bár a megtiszteltetés csak névleges volt).
 
Prágai évei alatt is foglalkoztatta már a politika. Az 1879-ben kormányra került, [[Eduard Taaffe]] grófot konzervatív szemléletű, föderatív elveket valló politikája miatt élesen bírálta. Taaffe irányítása alatt úgy vélte elhal a liberalizmus és újra a nacionalizmus és klerikalizmus fog nagyobb szerephez jutni, saját szavaival : ''"Undorító a hangulat most Közép-Európában, olyan korszakot élünk, melyben a papok és nagyméltóságú hülyék a saját ostobaságuk piszkában henteregnek!"'' 1881-ben írta meg első politikai tartalmú memorandumát, melynek az ''A jelenlegi osztrák politikai helyzet. Írói esszé a belpolitikáról'' címet adta. Írásában kifejti véleményét a Taaffe-féle nemzetiségi békülés politikával kapcsolatban. Véleménye szerint a csehek irányában tanúsított engedmények (nemzeti iskola, főiskola) nem hogynemhogy erősítik, inkább gyengítik a birodalmat, sőt a széthullásához vezetnek. Rudolf az [[Fischhof Adolf|Adolf Fischhof]] által folytatott nemzetiségek feletti politikát tartotta célravezetőnek ahhoz, hogy a birodalom egyben maradjon.<ref>Hamann, 2008, 163-165. oldal</ref> A cseh és német kapcsolat egyre inkább elmérgesedett. A két oldal között 1881-ben Kuchelbadban (Ma már Prágához tartozó Malá Chuchle) utcai összetűzés alakult ki. Rudolf értesítette apját a kialakult helyzetről. Ezután Ő maga is megpróbált közvetíteni a cseh és német liberálisok között, folytatva Fischhof kisebbségekkel szemben tanúsított békés megegyezés politikáját.
 
Lánya születése után költözött vissza Bécsbe. E lépését nem katonai, sokkal inkább politikai indokok vezérelték, úgy gondolta itt jobb hozzáférése lesz a politikai információkhoz.<ref>Hamann, 2008, 286. oldal</ref> Apja nem engedte közel a politikához és ő maga sem folytatott politikai vitákat fiával. Ha Rudolf mégis szóba hozott efféle témákat, apja nem vette komolyan; a német nagykövet szerint ilyenkor a császár hárított („Rudolf megint fecseg”).<ref>Hamann, 2008, 216. oldal</ref>
147 788

szerkesztés