„Kályha” változatai közötti eltérés

A szennyező anyag kibocsátását, [[szmog]]képződést többféle beépített eszközzel lehet csökkenteni, pl. a lefelé irányuló huzam alján hamugyűjtővel, biztonsági, füstgáz hőmérséklet jelző termosztáttal, füstgáz porleválasztóval ill. porszűrővel (füstgázventilátoroskatalizátorral, rendszerhez)elektrosztatikus leválasztóval, vagy automatikus adagolású kályhákban olyan szabályozókkal, mint a füstgáz állapotát ellenőrző szabályozó (hőmérséklet, mennyiség, sebesség), vagy lambdaszondás összetétel (O2 tartalom) szabályozó. A kályha minősége, kialakítása önmagában elég lehet a megfelelő kibocsátás elérésére (CE jelzet).(A kályhák füstjének szennyezését később kezdték ellenőrizni, és csökkenteni, mint a nagyobb tüzelőberendezésekét, pl. [[Hőerőmű|erőművekét]].)

Az egyszerű kis kályhákvaskályhák hatásfokának javítását belső samottburkolat, ill. terelő biztosítja. Javíthatjuk még a füstcsőbe iktatott hődobbal érhetjük el, ami többlet légfűtő teljesítményt ad. A füstgázkészülékek lehűtésselbeiktatásával párhuzamosan a huzat csökken, ezért megfelelő kéményt igényel.

A cserépkályhák és kandallók közti eltérés lényegében az, hogy a hagyományos kandalló elnevezés a mai szóhasználatban az olyan épített (kerámiából, falazattal készült) berendezésekre vonatkozik, melyekben nincsenek járatok, mint a cserépkályhákban. Egy függőleges huzamban áramlik a füstgáz, akár épített tűztérben, akár fémszerkezetű tűztérbetétben történik az égés. Tüzelőanyaguk általában fa, tűzterük eredetileg nyitott, később zárt. Ezeket a jobb hatásfok végett idővel felváltotta a cserépkályha, amit egy helyiség egyedi fűtésére alkalmaznak (a különleges, falba épített szerkezetektől eltekintve), az alaptípus nagy tömegű, hőtárolásra alkalmas, zárt tűzterű (ajtós). A zárt tűztér nem azonos a zárt égéstérrel, utóbbi nem a belső helyiségekből veszi a levegőt, hanem külön vezetéken kívülről kapja. Tüzelőanyaga legtöbbször fa (egyajtós), a jobb hatásfok céljából több függőleges, vagy vízszintes huzammal, járattal.