Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás, 7 hónappal ezelőtt
Amenhotepet ugyan az uralkodó hadserege Panehszi vezetésével eltávolította, és öt évig nem volt Ámonnak főpapja, de aztán i. e. 1080-tól [[Herihor]] következett – talán felesége, [[Nedzsmet]] révén Ramszesz sógora,<ref name="W103"/> bár elképzelhető, hogy Nedzsmet Herihor leánya és [[Pianh]] felesége volt –, aki már minden elődjénél tovább ment a világi címek gyűjtögetésében. Főpapságát is arra használta fel, hogy kineveztesse magát „A herceg, az elöljáró”, „A herceg, a Két Ország főnöke”, „A legyezőhordozó a király jobbján”, „A csűrök felügyelője”, a [[vezír (ókori Egyiptom)|vezír]], a hadsereg főparancsnoka, Núbia kormányzója posztokra. A legnagyobb bel- és külpolitikai befolyást lehetővé tevő állások az ő kezében összpontosultak, így teljhatalmú úr lett Felső-Egyiptomban. Csak rajta múlt, hogy nem nevezte királynak magát már korábban is. A karnaki Honszu-templomban már többféle királyi titulatúrával szerepel a neve. Uralkodói neve „Ámon főpapja”. Titulusként a „Ré fia”, majd utána: Meriamon Szaamon Herihor (Ámon kedveltje, Ámon fia).
 
HrihorHerihor azzal, hogy nyíltan király címezte magát, csak nevén nevezte a fennálló ''status quo''t, mely i. e. 1087 és i. e. 1080 között alakult ki. A Memphiszben székelő Ramszeszt csak a hagyományok és a látszat kedvéért nem fosztották meg trónjától, de az északi országrészt is [[I. Neszubanebdzsed|Neszubanebdzsed]] kormányozta Ramszesz helyett. A következő dinasztia megalapítójaként számon tartott Neszubanebdzsed is minden bizonnyal már Ramszesz 19. uralkodási éve előtt önálló útra lépett, és talán Herihor fia volt. Herihor pedig megelégedett a tényleges hatalommal, királyságának legitimációja elmaradt, de nem is törte magát utána. XI. Ramszesz hiába élte túl, az öt éve elvesztett valós uralkodói szerepet nem vehette vissza: Herihort veje, [[Pianh]] követte a főpapi székben, és a legtöbb egyéb címben is.<ref name="W103"/> Egy hivatalos levél egy mondata még i. e. 1070 előttről rendkívül naturalisztikusan és plasztikusan fogalmazza meg az elkeserítő helyzetet. Pianh küldte egyik írnokának:
{{idézet|… Ami pedig a királyt illeti – élet, üdv, egészség –, ugyan kinek a főnöke ő még?...}}
 
A thébai teokratikus királyság erősen törekedett az ország egységének helyreállítására. Ám minél több hatalmi góc keletkezett északon, annál nehezebbé vált a dolguk. Gyengeségük okára számos magyarázat adódik, de a legfontosabb mindenképpen a számottevő haderő hiánya volt, mely viszont krónikus aranyhiányból fakadt, a Dél viszonylag elszegényedett. A gazdagnak és hatalmasnak tűnő Ámon-papság pompájának sosem volt gazdasági alapja. Amikor az uralkodók adományai megszűntek Ámon részére, a núbiai aranybányák többsége pedig kimerült, illetve éppen politikai és gazdasági okok miatt kiaknázhatatlanná vált, a papság relatíve elszegényedett, dacára óriási birtokaiknak. Ugyanakkor az Ámon-papság III. Oszorkonnal elvesztette maradék politikai befolyását is. Nem véletlen, hogy a núbiai haderőt oly szívesen fogadták kicsit később. Deffenzívába is kényszerültek már a [[XXII. dinasztia]] idején, hiszen a trónörökös Amon főpapjává avanzsálása nyilvánvaló presztízsveszteség, melyet azonban észak nem tudott kellőképpen kihasználni. Viszont amit elvesztettek réven, behozták a vámon: a Théba befolyása alatt álló területek kimaradtak az általános marakodásból. Théba királysága egységesebb lett, mint bármely északi királyság, vagy azok együttvéve. Ideológiai súlyát pedig minden bizonnyal arra használta fel, hogy egymásnak ugrassa az északi területek uralkodóit. Azonban önmagában az a tény, hogy egyre újabb politikai és gazdasági centrumok jelentek meg a Deltavidéken, Théba jelentőségének folytonos csökkenését mutatja.<ref>Watterson, 147. old.</ref>
 
Ebbe a helyzetbe csöppent bele Peye. HrihorHerihor halálát követően Kús egyre önállóbb lett, míg a teljesen asszimilált Wawat megmaradt Théba fennhatósága alatt. Ámon papjai ennek ellenére még a 4. zuhatag környékén is emeltek templomot, pedig [[Napata]] a X. század elején már mindenképp egy független királyság központjává vált, és befolyási övezete egyre északabbra terjeszkedett. Eme állam alattvalói, nemessége nagy része, sőt az uralkodói dinasztia is afrikai, vallásuk, államszervezetük, sőt hagyományaik azonban egyiptomiak.
 
Peye tartotta magát a thébai elvárásokhoz. Egyiptomi uralkodói nevet vett fel (Uszermaatré Szeneferré), s hódolásra kényszerített néhány közép-egyiptomi várost, mint Hérakleopoliszt, és nagyhatalmú urát [[PafnefdibasztetPeftjauibaszt]]etot. Talán épp e hódoltatás volt a ''casus belli'' [[Szaisz]] és Théba között. Az összetűzéseket [[Tefnaht]], a Netjeri-kerület nagyhercege, Hsou, Tajen, Perneb és Mennefer ura indította el, deltavidéki befolyási övezetének kiterjesztésével. Elfoglalta egész Északnyugat-Egyiptomot, Itj-tauiból kiindulva, és a középső vidékek egy részét – többek közt Unu városát is elszakította Peye érdekszférájából. Tefnaht sikereit látván több más helyi uralkodó is csatlakozott hozzá, néhányan viszont azonnal ellene fordultak. [[Avarisz]] ura, Nemaret például Neferusz erődje ellen indult, bevette, és földig romboltatta, hogy az ne kerülhessen Tefnaht kezére. A korábban szinte elképzelhetetlen eset fordult elő: egyiptomi származású, talán királyi vérből származó trónkövetelő ellen fordult néhány egyiptomi nagyúr, mégpedig egy nem egyiptomi származású trónkövetelő oldalán. Ilyen eddig nem fordult elő, és bár a hükszosz-háború idején a nemesség nem fogadta kitörő örömmel uralkodója szándékait, de nem tudunk arról, hogy tevőlegesen szembeszálltak volna vele.
 
Peye megszálló csapatai és a még hozzá hű felső-egyiptomi haderő három csatában – szárazon és vízen egyaránt – leverte Tefnaht seregét, majd szinte futtában vették be Unut. A győztes núbiai-thébai hadsereg egészen Memphiszig semmilyen ellenállásba nem ütközött, ott is szinte kizárólag a polgári lakosság védekezett. A 8000 fős helyőrség és a felfegyverzett lakosság kevésnek bizonyult, Tefnaht maga is felesküdött Peye hűségére. A núbiaiak thébai székhellyel egy évszázadon át küzdöttek az ország egyesítéséért, mígnem szembekerültek [[Asszíria|Asszíriával]].
147 605

szerkesztés