A modern amerikai dráma egyik legjelentősebb képviselője volt. Az abszurd dráma elvontsága, pessszimizmusapesszimizmusa műveiben az amerikai dráma hagyományos lélektani-társadalmi-természeti ábrázolásmódjának elemeivel társul. Első három egyfelvonásosa: ''Az állatkerti történet'' (1959), ''Bessie Smith halála'' (1960) és ''A homokozó'' (1959) a modern élet tragikus magányosságát és abszurditását példázza. ''Az amerikai álom'' (1960) című tragikomédia három nemzedék üres életét groteszk iróniával jelenítette meg. Legismertebb drámája a ''Nem félünk a farkastól'' (1962), amelyben két jellegzetes amerikai értelmiségi házaspár életének lelki háttere jelenik meg és lepleződik le rendkívüli erővel, vad összecsapások és gátlástalan kitárulkozások közepette. ''Csöpp Alice'' (1964) című drámája az allegórikus szatírával kísérletezik, de létrejöttében csak erkölcsi példává válik. A ''Kényes egyensúly'' a negatív tett, a passzivitás, a félelem drámája. ''Mindent a kertbe'' (1967) című szatirikus drámája adaptáció, az amerikai erkölcsi züllés gúnyrajza.
Sok kritikus első, teljes estét betöltő, ''Nem félünk a farkastól'' című, 1966-ban megfilmesített háromfelvonásos darabját tartja a legjelentősebbnek. A mű azonnal elismerést váltott ki a kritika körében. Egy tucat díjat kapott.
