[[File:Celtic expansion.PNG|thumb|260px|A kelták által megszállt területek<br>sötétzöld – korai elterjedtségük [[i. e. 500]],<br> világoszöld – legnagyobb elterjedtségük [[i. e. 300]])]]
A 'vaskori kelta népek történelme a történészek számára számtalan rejtélyt jelent, ami természetesen a ''kelta vallás''' esetében sem lehet másként. Az ősi nép vallása a [[kereszténység]] elterjedése előtti évszázadokban az [[Európa]] jelentős részét és Kis-Ázsiát megszállva tartó indogermán eredetű [[Kelták|kelta]] törzsek főleg római és keresztény írók közlései által, továbbá különféle régészeti és irodalmi emlékek alapján részlegesen megismert hitvilága. ATudjuk, hogy a kelták hittek a [[lélekvándorlás]]ban, abban, hogy az emberi lélek a halál után az egyik emberből a másikba vándorol. A halott-kultuszt a papság, a [[druida|druidák]] irányították. Ők voltak a titkos vallási tanok őrzői, az ifjúság nevelői és ők szolgáltattak igazságot is. Az írott római források szerint a vallási szokásaik kegyetlenek voltak: gyakori volt a jóslással összekötött emberáldozat. Erre azonban régészeti bizonyítékot még nem találtak. {{refhely|Gecse Gusztáv}} <ref>[https://books.google.hu/books?id=UViEbWQOSd0C Lewis Spence: The Magic Arts in Celtic Britain, 1999]</ref>
A kelta vallás a [[kereszténység]] európai elterjedése során fokozatosan elhalt, nyomai azonban népi hiedelmekben és a szentek kultuszában fennmaradtak.
