„Román Királyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
5 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
||
43. sor:
A [[Románia]] elnevezés először nyomtatásban 1816-ban jelent meg újgörög nyelven, az első [[román nyelv]]ű említésre 1838-ig várni kellett.<ref>{{Opcit|n=Koszta István|o=16}}</ref> A fogalom alatt jelölt [[Moldva]] és [[Havasalföld]] évszázadokon keresztül oszmán hűbéresként létezett, ám az 1850-es években ez már csupán névleges hatalmat jelentett a két állam felett. A [[párizsi konvenció]] 1856-ban arra kényszerítette az [[Oszmán Birodalom|Oszmán Birodalmat]], hogy egyesült fejedelemségként ismerje el az országot. Ez ténylegesen azonban csak 1859-ben jött létre, mindkét román fejedelemség [[Alexandru Ioan Cuza|Alexandru Ioan Cuzát]] választotta meg fejedelemnek. Cuza ideje alatt indultak meg a polgári átalakulás folyamatai, ennek első lépése a jobbágyfelszabadítás volt, majd a liberális államszervezet kiépítése követte.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|c=A vajdaságoktól a birodalomig|o=19}}</ref>
A központi román hatóságok létrehozása azonban csak 1862-ben történt meg, és [[Bukarest]] is ekkor vált az ország fővárosává.<ref name="NationalG">{{cite web|url=http://www.utazas-erdelybe.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42&Itemid=58 <!-- eredetileg: http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=958 --->|title=National Geographic-A román nemzeti ünnep, az Egyesítés|language=magyar|accessdate=2008-10-12|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120329093046/http://www.utazas-erdelybe.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42&Itemid=58#|archivedate=2012-03-29}}</ref> A létrehozott törvények igen liberálisak és haladónak számítottak: például az 1862-es sajtótörvény tiltotta az előzetes cenzúrát és elvetette az előzetes lapengedélyek kérelmét, így lehetetlenné téve a politikai és időszaki lapok betiltását.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|c=A vajdaságoktól a birodalomig|o=23}}</ref> Románia első alkotmánya, amely a [[Belgium|Belga Királyság]] 1835-ös alkotmányának fordítása volt, 1866 nyarán lépett életbe az országban. Ez létrehozta a parlamentarizmus alapjait és az állampolgároknak széles szabadságjogokat biztosított.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|c=A vajdaságoktól a birodalomig|o=20}}</ref>
1866. február 23-án összeesküvők [[puccs|államcsínyt]] hajtottak végre, és megfosztották Cuzát trónjától. Lemondása után a konzervatívok és liberálisok koalíciója létrehozta a helytartótanácsot, amely a trón betöltéséig irányította az országot. Az államcsíny napján az országgyűlés [[Fülöp belga királyi herceg|Fülöp belga herceget]] választotta meg a trónra. A törökök azonban azonnal tiltakozásukat fejezték ki, és követelték egy konferencia összehívását. Időközben Ion Brătianu megnyerte a trónra [[I. Károly román király|Karl von Hohenzollern-Sigmaringen]] porosz herceget, akit Fülöp elutasítása után a románok népszavazása is elfogadott. A közeledő [[porosz–osztrák–olasz háború]] miatt pedig a törököket is sikerült arról meggyőzni, hogy Károly trónra kerülése elsősorban osztrákellenes éllel történt, így a nagyhatalmak és Törökország 1867-ben elfogadták az új helyzetet.<ref>{{Opcit|n=Raffay Ernő|c=A vajdaságoktól a birodalomig|o=27., 28., 32}}</ref>
I. Károly 1877. május 10-én kikiáltotta az [[Egyesült Román Fejedelemség]] függetlenségét,<ref name="10Mai">
== Régi Királyság (1881–1918) ==
65. sor:
[[1885]]-ben a [[román ortodox egyház]] is függetlenné vált, ezzel végleg függetlenítve Romániát a külső befolyástól.<ref name="NationalG" />
Habár Románia ezekben az időkben nagy pénzügyi és katonai fejlődésen esett át, a társadalmi problémák döntő többségét nem sikerült megoldani. Ezért [[1888]]-ban nagyszabású parasztfelkelésre, míg [[1907]]-ben valóságos parasztháborúra (lásd [[román parasztháború]]) került sor, amelyeket elfojtottak. A második lázadásnak mintegy {{szám|10000}} áldozata volt.<ref>{{cite web|url=http://www.economicexpert.com/a/Carol:I:of:Romania.htm|title=Economic Expert:Carol I of Romania|language=angol|accessdate=2010-11-25}}{{Halott link|url=http://www.economicexpert.com/a/Carol:I:of:Romania.htm |date=2018-11 }}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.firstworldwar.com/bio/carol.htm|title=Who's Who: King Carol I|language=angol|accessdate=2010-11-25}}</ref>
Az 1913-as [[második Balkán-háború]]ban való részvétellel sikerült megszereznie a korábban [[Bulgária|Bulgáriának]] adott Dél-Dobrudzsát, ezzel újabb két megyével gyarapodott az ország területe.<ref name="Pilisi6" />
93. sor:
[[Besszarábia]] 1918. január 24-én kikiáltotta függetlenségét Oroszországtól, és április 9-én (a régi időszámítás szerint március 27-én) a román csapatok bevonulása után megszavazta Romániához való csatlakozását.<ref>{{cite web|url=http://terkepek.adatbank.transindex.ro/belso.php?nev=324 |title=Moldávia területi változásai|language=magyar|accessdate=2010-11-27}}</ref> Ez volt az első terület, amelyet a többszörösére növekvő Románia magához csatolt.
1918. november 15-én Románia hivatalosan is egyesült a [[19. század]]ban Ausztriához került [[Bukovina (régió)|Bukovinával]].<ref name="Életrajz 5">{{cite web|url=http://www.cs.kent.edu/~amarcus/Mihai/english/cronologieen.html
December 15-én a román csapatok francia engedéllyel átlépték a belgrádi fegyverszünet demarkációs vonalát, hogy megszállják [[Kolozsvár]]at.<ref name="Kisebbségkutatás" /> A román erőkkel szemben felsorakozó gyenge magyar hadsereg és a [[Székely Hadosztály]] csupán lassítani tudta az előrenyomulásukat. Így december 24-én a román erők mintegy 4000 katonája vonult be [[Kolozsvár]]ra.<ref>{{Opcit|n=Helméczy Mátyás|o=62}}</ref> A front itt három hétig állt, majd 1919. január 19-én a románok [[Georges Clemenceau]] ellenkező táviratát figyelmen kívül hagyva ismét támadásba lendültek, és újabb területeket szálltak meg a Máramarossziget-Nagybánya-Zilah-Csucsa vonalig.<ref>{{Opcit|n=Bencsik Gábor|o=72}}</ref>
162. sor:
[[Fájl:1944 Soviet3.png|bélyegkép|jobbra|250px|[[Nicolae Ceaușescu]] és más kommunisták üdvözlik a Bukarestbe bevonuló Vörös Hadsereget 1944. augusztus 30-án]]
1944. [[Augusztus 23.|augusztus 23]]-án, amikor a szovjet csapatok elérték a román határt, a katonai diktatúra megdőlt. A király vezetésével puccsot hajtottak végre és Románia sikerrel kiugrott a németek szövetségéből. A kiugrást többek között az tette lehetővé, hogy Hitler feltétlenül megbízott Ion Antonescu marsallban, így – ellentétben Magyarországgal – semmilyen kísérletet nem tett egy esetleges kiugrás megakadályozása érdekében. Románia számára a kiugrás megcsillantotta a lehetőséget: ismét megszerezheti Erdélyt, miközben az ennél kevésbé értékes Transznyisztriáról és Besszarábiáról kénytelen lemondani a Szovjetunió javára. Románia [[Szeptember 7.|szeptember 7-én]] hadat üzent Magyarországnak. A háborút a szövetségesek oldalán harcolva fejezte be,<ref>{{Cite web |url=http://magyarkronologia.terrorhaza.hu/1944/szeptember.html# |title=Archivált másolat |accessdate=2014-09-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20140305011532/http://magyarkronologia.terrorhaza.hu/1944/szeptember.html# |archivedate=2014-03-05 }}</ref> Észak-Erdély és a Székelyföld ismét Románia részévé vált. 1944–45-ben Magyarországon 27 román hadosztály harcolt a szovjetek oldalán.
A szovjet csapatok a kiugrás ellenére megszállták Romániát, megközelítőleg {{szám|130000}} románt (főleg katonákat) letartóztattak és a szibériai lágerekbe deportáltak. 1944. október 31-én a [[Szövetséges Ellenőrző Bizottság]] elnökhelyettese, [[Vaszilij Ivanovics Vinogradov|Vinogradov tábornok]] jegyzéket adott át a román kormánynak azzal a követeléssel, hogy november 10-ig írják össze a Romániában található magyar állampolgárokat, besszarábiai szökevényeket, birodalmi németeket és a „német vagy magyar származású román állampolgárokat.” Ennek következtében, közvetlenül Sztálin parancsára tömegesen vittek [[gulag|munkatáborokba]] erdélyi magyarokat és németeket.<ref>Az 1945. február 2-án kiadott 3839. számú rendelet értelmében {{szám|70000}} erdélyi szász és sváb nőt és férfit – tizennyolc és harminc-, illetve tizenhét és harmincöt éves korig – kényszermunkára vittek a Szovjetunióba. Lásd {{cite journal | title = 1956 erdélyi mártírjai | author = Tófalvi Zoltán | journal = Kortárs | volume = 45 | issue = 12 |url = http://www.epa.oszk.hu/00300/00381/00053/tofalvi.htm}}</ref> (Ugyanakkor ironikus módon éppen a szovjet katonai közigazgatás akadályozta Észak-Erdélyben a nacionalista erők magyarellenes atrocitásait.)
| |||