„Csoóri Sándor (költő)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: kép a sírjáról
képek stb.
2. sor:
|név=Csoóri Sándor
|kép=Csoóri Sándor 1988.jpg
|képméret=250px190px
|képaláírás=Portréja az 1988-as Szép versek antológiában<br><small>[[Kecskeméti Kálmán]] felvétele</small>
|születési név=
|születési hely=[[Zámoly]]
|születési dátum=[[1930]]. [[február 3.]]
|halál helye= [[Üröm (település)|Üröm]]<ref>[http://nemzetmuvesze.hu/nehai-kituntetettek/cso%C3%B3ri-s%C3%A1ndor/ Csoóri Sándor író, költő Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.], nemzetmuvesze.hu</ref>/[[Budapest]]<ref>[https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/csoori-sandor#eletrajz pim.hu]</ref>
|halál dátuma= [[2016]]. [[szeptember 12.]]<ref name="MTI">MTI közlés {{OTRS-forrás|id=2016091310008207}}</ref><ref>[http://mno.hu/belfold/elhunyt-csoori-sandor-1361236 Elhunyt Csoóri Sándor]</ref><ref>[http://www.hirado.hu/2016/09/12/meghalt-csoori-sandor-kolto/ Hirado]</ref><ref>[http://www.kormany.hu/hu/hirek/bucsu-csoori-sandortol Búcsú Csoóri Sándortól]</ref><ref>[http://www.demokrata.hu/hir/kultura/meghalt-csoori-sandor-ketszeres-kossuth-dijas-kolto-iro Demokrata]</ref><ref>[http://mno.hu/grund/elhunyt-csoori-sandor-1361236 MNo]</ref> {{életkor-holt|1930|2|3|2016|09|12}}
|nemzetiség=magyar
15. sor:
 
== Élete ==
[[Kép:Csoóri Sándor író és költő. Fortepan 13773.jpg|bélyegkép|balra|250px260px|Csoóri Sándor 1973-ban]]
 
[[Image:Csoóri Sándor (Bahget Iskander).jpg|thumb|250px|2009-ben ([[Bahget Iskander]] felvétele)]]
[[1930]]-ban született [[Zámoly]]on, [[Kálvinizmus|református]] parasztcsaládban.
[[1950]]-ben érettségizett a [[Pápai Református Kollégium]]ban, majd az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] Orosz Intézetében tanult, de tanulmányait, betegsége miatt, félbehagyta. Különböző újságoknál és folyóiratoknál dolgozott, így 1953-54-ben az [[Irodalmi Újság]] munkatársa, 1955-től 56-ig az [[Új Hang (folyóirat, 1952–1956)|Új Hang]] versrovat-szerkesztője. [[1956]] után egy ideig nem talált munkát, majd az [[1960-as évek]] elején a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Budapesti Műszaki Egyetem]] újságjának szerkesztői munkatársa, [[1968]]-tól [[1988]]-ig a [[Mafilm]] dramaturgja.
27 ⟶ 25 sor:
A hetvenes évekre alakult ki költészetének jellegzetes karaktere, melynek legfőbb ismérvei: a képekből áradó metafizikai sugárzás, a váratlan és meglepő asszociációk sora, a mindenkor személyes hangvétel mint hitelesítő jegy és a közösségi elkötelezettség. [[Szakolczay Lajos]] így fogalmazott: ''„[[Zrínyi Miklós (költő)|Zrínyi]] kezéből vette ki a kardot, s [[Kosztolányi Dezső|Kosztolányi]] selyemsálát csavarta a nyakára.”'' [[Görömbei András]] szerint ''„költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai [[Balassi Bálint]]tól [[Nagy László (költő)|Nagy Lászlóig]] megteremtettek.”'' Mint monográfusa fogalmaz, a Csoóri-vers ''„sokrétegű, (…) gazdag képvilágú, érzékletes közvetlenséget és szürrealisztikus asszociációkat együtt mozgató, a természetet és a kozmoszt az emberi ügyek részévé és jelképévé avató, ritmusában nyugtalanságot és belső nyugalmat egyszerre sugalló”''. Verseit számos idegen nyelvre lefordították.
 
Esszéiben a képi és a logikai megközelítést egyszerre alkalmazza. Irodalmi pályaképek, népköltészeti és történelmi tárgyú művek, nemzeti sorskérdéseinket boncolgató írások, valamint saját életének eseményeit megörökítő esszék százait írta meg és tette közzé a hatvanas évek elejétől. [[Németh László (író)|Németh László]] és [[Illyés Gyula]] nyomdokain haladva hozta létre a magyar esszéírás egyik csúcsteljesítményét: ''„Csoóri esszéi a magyar nemzeti önismeret elmélyítésének, gazdagításának bázisai”'' ([[Görömbei András]]).
 
[[Image:Csoóri Sándor (Bahget Iskander).jpg|left|thumb|250px200px|2009-ben ([[Bahget Iskander]] felvétele)]]
[[Szociográfia|Szociográfiát]] (''Tudósítás a toronyból'', [[1963]]), szociográfiai jellegű kisregényt (''Iszapeső'', [[1981]]), gyermekverseket (''[[Lekvárcirkusz bohócai]]'', [[1969]]; ''Lábon járó verőfény'', [[1987]]; ''[[Ördögfióka]]'', [[2006]], ''Moziba megy a Hold'', [[2008]]; ''Hova megy a hegy?'', 2011) is írt. Kósa Ferenc (''Tízezer nap''; ''Ítélet''; ''Hószakadás''; ''Nincs idő'') és [[Sára Sándor]] (''Földobott kő''; ''[[80 huszár]]''; ''Tüske a köröm alatt'') filmjeinek forgatókönyvírója volt. Összegyűjtött versei [[2000]]-ben láttak napvilágot ''(A jövő szökevénye),'' [[2004]]-ben megjelent válogatott verseinek gyűjteménye ''(Elkártyázott köpeny).'' [[2007]]-ben ''Tizenhét kő a parton'' címmel jelent meg esszékötete. [[2009]]-ben ''Harangok zúgnak bennem'' címen adott ki újabb verseskötetet.
 
35 ⟶ 34 sor:
[[1985]]-ben részt vett az ellenzéki csoportok [[monori találkozó]]ján, ahol a találkozó második napján „''Új magyar önépítés''” címmel tartott referátumot.<ref>[http://www.hitelfolyoirat.hu/sites/default/files/pdf/07-acs.pdf Ács Margit: Csoóri Sándor és Csurka István szilenciuma a nyolcvanas években], hitelfolyoirat.hu</ref> [[1987]]-ben egyike volt az [[Magyar Demokrata Fórum]] alapítóinak, majd [[1993]]-ig a mozgalom, később a párt elnökségi tagja. [[1988]]-tól a [[Hitel (folyóirat, 1988–)]] szerkesztőbizottsági elnöke, 1992-től főszerkesztője. [[1991]]-től [[2000]]-ig a [[Magyarok Világszövetsége|Magyarok Világszövetségének]] elnöke. Ebben a funkciójában kezdeményezte [[1992]] nyarán a [[Duna Televízió]] létrehozását, mely még az év karácsonyán megkezdte sugárzását.
 
[[File:181102 113050 Óbudai temető Csoóri Sándor.jpg|thumb|Sírja az [[Óbudai temető]]ben]]
Utolsó éveiben visszavonultan élt. A nyilvánosság előtt utoljára a 85. születésnapja tiszteletére szervezett ünnepségen jelent meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2016. szeptember 12-én halt meg. Szeptember 21-én temették el az Óbudai temetőben. Az állami szertartáson Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere, Tornai József költő és Kósa Ferenc filmrendező búcsúztatta.
 
== Művei ==
[[File:181102 113050 Óbudai temető Csoóri Sándor.jpg|thumb|190px|Sírja az [[Óbudai temető]]ben]]
* ''Felröppen a madár''; Szépirodalmi, Bp., 1954
* ''Ördögpille''; Magvető, Bp., 1957