„Szilas (Szlovákia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
link ki |
1 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
||
40. sor:
Szilas lakossága a reformáció idején áttért az új vallásra, de az ellenreformáció során rekatolizáltak (a környező földek akkoriban az esztergomi érsekség birtokai voltak). A lakosság (a többi Komárom megyei faluhoz hasonlóan) a kurucokat támogatta a Rákóczi-szabadságharc idején. [[1786]]-ban a községet elpusztította az árvíz. [[1848]]-ban 5 szilasi lakos állt be honvédnek.
[[1848]]-ban [[Fényes Elek]] ''Komárom vármegye leírása'' című munkájában így ír Szilasról: ''Szilas, az érsekléli papnemesi székhez tartozó magyar falu, a posoni országúton belől Komáromhoz 3 1/4 , Ekecstől délre 1/2 mfldnyi távolságra. Kiterjedése 1873 hold, mellyből 905 hold szántóföld, 16 hold szőlő és gyümölcsös, 426 h. legelő, 390 h. kaszáló, 36 h. belső telek és kertek, 5 h. fűzfás erdő. Földe termékeny fekete porhanyós agyag s minden gabonanemet uzsorával térit vissza. Szőlőskerté közép számítással 300 akót évenkint megterem, s ha mustul eladatik, árára nézve a legjobb hegyi borokkal versenyezhet. Kaszálója s legelője közt sok lapos vizes térség találtatik. Népessége 327 lélek, kik közt reform, férfi 62, nő 48, kath. férfi 110, nő 104, zsidóférfi 2, nő 1. Nemes családfő 60. Van itt egy nagyszerű olajütó, melly évenkint 2000 ft. jövedelmez. Birtokosai: Pázmány, Poda, Kasza, Kossá, Végh, Pálffy, Csóka, nemes hűbérnöki családok.<ref>http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_varmegye_leirasa/{{Halott link|url=http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_varmegye_leirasa/ |date=2018-11 }}</ref>''
A [[19. század]] derekáig Szilas területe nagyrészt mocsaras vidék volt. A mai ''Szilas-rét'' sokáig feneketlen mocsár volt száraz szigetekkel tarkítva. A mocsarak a szilasi halászoknak és vadászoknak megélhetést, a bujdosóknak menedéket biztosítottak, a legtöbben azonban elkerülték őket. [[1854]] után, a Waldstein János által alapított ''Csallóközi Vízszabályozási Társulat'' csapoltatta le a mocsarakat, melyek helyét szántóföldek foglalták el.
95. sor:
==Irodalom==
* Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 354-355. p.
* [https://web.archive.org/web/20080306065452/http://www.hhrf.org/szabadujsag/szu0346.htm Cikk a Szabad Újságban (2003)]
{{források}}
| |||