„Szlovéniai magyarok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kis javítás Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés Android-alkalmazás-szerkesztés |
3 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
||
8. sor:
==Történelem==
[[Fájl:Szombathely - 34-47.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A térség egy 1910 körül osztrák-magyar térképen]]
A szlovéniai magyarság településterülete a magyar honfoglalást és államalapítást követően évszázadokig – a Magyar Királyság és a stájer-osztrák hercegség közötti – részben lakatlan védelmi zóna (gyepű) volt. A várispánságok megszervezésétől 1919-ig Alsólendva és környéke Zala, az őrségi rész Muraszombattal és Szentgotthárddal Vas megyéhez tartozott.<ref>
A török hódoltság idején e táj viszonylag keveset szenvedett, de [[Csáktornya (Muraköz)|Csáktornya]], [[Alsólendva]] és [[Bad Radkersburg|Radkersburg]] (Redege, Radgona) a végvárrendszer részei voltak. A környék nagy földesurai, az alsólendvai [[Bánffy család]], a [[Széchy család (felsőlendvai)|Széchyek]], [[Zrínyi család|Zrínyiek]], [[Nádasdy család|Nádasdyak]], [[Batthyány család|Batthyányak]] a reformáció hívei lettek. A [[16. század]] vége felé Alsólendva a magyarországi protestantizmus és szellemi élet egyik központja lett.
26. sor:
[[1919]] késő [[tavasz]]án Muraszombatban kikiáltották a [[Vendvidéki Köztársaság|Vendvidéki (Murai) Köztársaságot]], aminek igen sok magyar támogatója is akadt, elsősorban katonák, akik azt remélték, hogy ezzel megszabadíthatják magukat a [[kommunizmus|kommunista]] [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaságtól]] és elkerülhetik azt, hogy [[Szerbia]] uralma alá jussanak. De remények nem váltak valóra, mert az állam vezetője [[Tkálecz Vilmos]] nem nemzeti érdekekből, hanem önös privát érdekekből lépett erre az útra és már akkor nyilvánvaló volt, hogy az állam kikiáltása nem volt komoly szándékú, következésképp semmi köze a Klekl-féle Szlovenszka krajina megteremtésére tett közös magyar-szlovén törekvésekhez.
A párizsi békekonferencia a jugoszláv-magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg.<ref>http://mek.oszk.hu/02200/02239/Göncz{{Halott link|url=http://mek.oszk.hu/02200/02239/G%C3%B6ncz |date=2018-11 }} László: A muravidéki magyarság 1918-1941</ref> Így került a Muravidék (Prekmurje) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi [[Jugoszlávia|Jugoszláviához]], s maradt Magyarországon az ún. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel, bár ezért cserébe a belgrádi vezetés hajlandó lett volna az alsólendvai magyar területekről lemondani. A Magyarországtól elcsatolt mintegy 940 négyzetkilométernyi terület 169 települése közül 28-nak a lakossága szinte teljes egészében magyarokból állt. A jugoszláv (szerb) hadsereg [[1919]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] vonult be a Muravidékre. A nagyhatalmi döntés – mint [[Burgenland]] esetében is – kompenzációt is jelentett, ez esetben az új délszláv állam számára, az [[Olaszország]]hoz került és az [[Ausztria]] birtokában maradt szlovén lakta területekért.
A térség három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – perifériájává változott. Az [[Esterházy család|Esterházy]]-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonisták”, a magyarok és a szlovének között. Egy sor magyar falu szélén épültek új falurészek ([[Petesháza]], [[Hosszúfalu (Szlovénia)|Hosszúfalu]], [[Pince (település)|Pince]], [[Gyertyános]], [[Hídvég]], [[Kámaháza]]) a telepesek számára, sőt Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig folytatódott a kivándorlás és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé. A regionális kapcsolatok megszakadtak: a muravidékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra; megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és [[Rédics]] között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – [[Ormož]]on át – kapcsolódott Mariborhoz.
A II. világháború idején a területet visszacsatolták Magyarországhoz ([[1941]]. [[április 16.|április 16]]-a és [[1945]]. [[április 3.]]).<ref>
=== A kommunizmus alatt ===
52. sor:
[[1921]]-ben a Muravidék kb. 92 ezer lakost számlált, és ebből mintegy 20-25 ezernyi lehetett [[magyarok|magyar]]. (A kiélezett politikai helyzetben tartott [[1921]]-es jugoszláv népszámlálás adatai 15 000-re tették a magyarok számát.)
A magyar közösség létszáma az 1991-es szlovén népszámlálási adatok szerint már csak 8500 volt.{{forr}} Jóindulatú becslések 12-16 000-re {{forr}} teszik a magyarok, illetve a magyarsághoz valamilyen módon kötődők számát. Alacsony létszámuk miatt [[asszimiláció (szociológia)|asszimilálódásuk]] megállíthatatlannak látszik. A [[2002]]-es népszámlálás során már alig több mint 6200-an vallották magukat magyarnak.<ref>{{Cite web |url=http://www.hhrf.org/htmh/index.php?menuid=060206# |title=Archivált másolat |accessdate=2007-12-04 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090627212243/http://www.hhrf.org/htmh/index.php?menuid=060206# |archivedate=2009-06-27 }}</ref> Az adat megdöbbentette a szlovén politikai vezetést, és elkeseredettséget váltott ki a magyarok között.
A létszám csökkenését nem tudja megakadályozni az általában példamutatónak minősített szlovén kisebbségi politika sem. A határvidékké vált terület magyarsága nem tudta kiheverni a két világháború, a megtorlások, a kitelepítés, a kivándorlás és a belső migráció okozta veszteségeket, és a jelenlegi népmozgalmi adatok sem jobbak, mint akár az anyaországban, akár a népes magyarsággal rendelkező [[Erdély]]ben. Bár a Muravidék életszínvonala Magyarországénál – az általában magasabb szlovén életszínvonal részeként – lényegesen magasabb, az ország egészéhez képest mégis viszonylag elmaradott határvidéknek számít, ezért népességmegtartó ereje csekély.
| |||