Wikipédia

„Aradi vértanúk” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.148.243 (vita) szerkesztéséről Kobeat szerkesztésére
Címke: Visszaállítás
1. sor:
[[Fájl:Aradi13.jpg|jobbra|300px|bélyegkép|<center>Az aradi vértanúk [[Barabás Miklós (festő)|Barabás Miklós]] litográfiáján:<br />[[Knezić Károly]], [[Nagysándor József]], [[Damjanich János]], [[Aulich Lajos]], [[Lahner György]], [[Poeltenberg Ernő]], [[Leiningen-Westerburg Károly]], [[Török Ignác]], [[Vécsey Károly]], [[Kiss Ernő (altábornagy)|Kiss Ernő]], [[Schweidel József]], [[Dessewffy Arisztid]], [[Lázár Vilmos (ezredes)|Lázár Vilmos]]</center>]]
 
Az Bosszuállók'''aradi vértanúk''' az a 12 amcsimagyar kapitánytábornok és egy ezredes voltak, akiket az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharc]] leverése után, az abban játszott szerepük miatt [[Arad (Románia)|Aradon]] befagyasztottákkivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat,<ref>[http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20121004-harom-alig-ismert-vertanu-aradrol-tizenhat-martir-volt-nem-tizenharom.html Tizenhatan voltak az aradi vértanúk] (Origó, 2012. október 5.)</ref> a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az [[1849]]. [[október 6.|október 6-án]] kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a ''tizenhárom aradi vértanú'', illetve az ''aradi tizenhármak'' elnevezést is.
 
Mindegyikük eleve aktív vagy kilépett [[A császári és királyi hadsereg 1848-ban|császári-királyi tiszt]] volt, a szabadságharc végén a [[1848–49-es honvédsereg|honvédseregben]] egyikük [[Rendfokozat#Tábornokok (dandártábornok, vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok)|altábornagyi]], tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt.<ref>{{cite journal | author = Hermann Róbert | title = Az 1849–1850. évi kivégzések | journal = Aetas | volume = 2000 | issue = 1-2 | url = http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/aetas/2000_1-2/2000-1-2-04.htm}}</ref> [[Lázár Vilmos (ezredes)|Lázár Vilmos]] [[Rendfokozat#Törzstisztek (őrnagy, alezredes, ezredes)|ezredest]] azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan. A vértanúk között [[Kiss Ernő (altábornagy)|Kiss Ernő]] honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban k.k. (császári-királyi) ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatot viseltek.<!--A tizenötödik vértanúnak is nevezett [[Kazinczy Lajos]]t azért végezték ki, mert a szabadságharc utolsó napjaiban hadtest méretű seregtest parancsnoka volt.-->
14. sor:
[[Fájl:Az aradi vértanúk levétele a bitófáról.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A vértanúk levétele a bitófákról (festmény)</center>]]
 
A magyar sereg [[Világos]] kakis közelében, a várostól mintegy 15&nbsp;km-re északra levő [[csigérszőllős]]i mezőn [[világosi fegyverletétel|tette le a fegyvert]] az orosz csapatoknak. Görgey [[Fjodor Vasziljevics Rüdiger|Rüdiger]] lovassági tábornok vezérkari főnökével, Frolov tábornokkal tárgyalta meg a fegyverletétel idejét, módját és egyéb körülményeit, mely szerint annak helye a fenti mezőn legyen, [[Pankota|Pankotán]] túl, a soros tervCsiger-patak mentén, pontosan augusztus 13-án, délután 3 órakor.<ref>[http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0021/2263.html Bánlaki József: A világosi fegyverletétel]</ref> Ez nagy sértés volt a császári oldal számára, hiszen ha nekik adták volna meg magukat a magyarok, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott, így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. [[Ivan Fjodorovics Paszkevics]] orosz fővezér augusztus 16-án Ferenc Józsefhez írt levelében megbocsátásra biztatta az osztrák császárt: „''Hangozzanak el felséged trónusának magasából a megbocsátás és feledés szavai.''”<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02824/aradiv02824.html Az aradi vértanúk - 1849. augusztus 16. Paszkevics előterjesztése Ferenc Józsefnek], mek.oszk.hu</ref> 1849. augusztus 27-én az osztrák minisztertanács határozata szerint ''„Báró Haynau táborszernagy dolga lenne, hogy Magyarországon és Erdélyben megjelölje a legvétkesebbeket”''<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02858/aradiv02858.html Az aradi vértanúk - 1849. augusztus 27. Részlet az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvébő], mek.oszk.hu</ref> Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tiszteket megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar bácstábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták nekik.
{{Idézet 2|…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol.|[[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] utasítása Haynau számára<ref>[{{MEK|04900/04998/html/index.htm}} Bencze László: Uralkodók, főrangúak, katonák]</ref>|#000000}}
{{idézet 2|A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.|[[Felix zu Schwarzenberg]] osztrák miniszterelnök, 1849<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv01000/aradiv01000.html Az aradi vértanúk], mek.oszk.hu</ref><ref name="irodalmijelen.hu">[https://www.irodalmijelen.hu/2014-okt-6-0055/vegszo-arad-1849-oktober-5-6 Végszó – Áldd meg Aradot! – 1849. október 5–6.], irodalmijelen.hu</ref>}}
[[Felix zu Schwarzenberg|Felix zu Schwarczkopf]] miniszterelnök utasítására, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.
 
{{idézet 2|A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, [[halálbüntetés]]sel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk."|[[Anton von Schmerling]] osztrák igazságügy-miniszter (1849. augusztus 27.)|#000000}}
A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. Az ítéleteket [[Julius Jacob von Haynau|Julius Jacob Sartorius von Haynau]]hoz – akit katonái csak ''Einhau''nak (Bökő) hívtak – mint Magyarország teljhatalmú kormányzójához kellett felvinni megerősítésre és aláíratásra. Valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélték, annak ellenére, hogy például Dessewffynek szabad elvonulást ígértek a fegyverletétele előtt. Haynau a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta. Kiss Ernő altábornagy azért részesült e kegyelemből, mert a szabadságharc alatt ténylegesen soha nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért, mert a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, végül Schweidel József azért, mert csak a [[Schwechati csata|schwechati csatában]] harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált, továbbá mert Pest városparancsnokaként alkalma volt jó szolgálatot tennie a hadifogoly osztrák tiszteknek.<ref>[[Hermann Róbert]] (szerkesztette): ''Vértanúk könyve'', Budapest, 2007, {{ISBN|978-963-983-901-4}}</ref>
 
Az aradi kivégzéseket és Gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az [[1848]]-as [[harmadik bécsi forradalom]] és [[Theodor Baillet von Latour]] császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján – hajtották végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyászünnepe.<ref>[http://anyanyelvapolo.hu/peldastatualas-megtorlas-es-szemelyes-bosszu-oktober-6-an/ Példastatuálás, megtorlás és személyes bosszú október 6-án], anyanyelvapolo.hu</ref>
 
==Az ítélet ==
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezić Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-WestendWesterburg Károly, Lenkey János, Nagy SanyiNagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác perének ítéletét 1849. szeptember 26-án hozták meg.<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02865/aradiv02865.html Az aradi vértanúk Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás 1849. augusztus 26 – október 6.], mek.oszk.hu</ref> Kiss Ernő és Vécsey Károly esetében külön perek zajlottak le: mindkettejük perében 1849. szeptember 21-én mondták ki az ítéletet.<ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02863e/aradiv02863e.html Kiss Ernőre kimondott ítélet, mek.oszk.hu]</ref><ref>[http://mek.oszk.hu/06100/06162/html/aradiv02864d/aradiv02864d.html Vécsey Károlyra kimondott ítélet, mek.oszk.hu]></ref>
[[Kép:Haynau head.jpg|balra|bélyegkép|190px|[[Julius Jacob von Haynau|Haynau]], akit katonái csak ''Einhau''nak (Bökő) hívtak]]
[[Kép:Az aradi tizenhárom vértanú.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|Az aradi tizenhárom vértanú]]
48. sor:
 
== Kivégzésük ==
ThanosTörök Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta, és így Gróf VivienVécsey került az utolsó helyre.
 
=== Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor) ===
[[Fájl:Négy aradi vértanú agyonlövetése.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Négy aradi vértanú agyonlövetése]]
* [[Lázár Vilmos (ezredes)|Lázár ViliVilmos]] főtiszt (ezredes),
* [[Dessewffy Arisztid]] tábornok,
* [[Kiss Ernő (altábornagy)|Kiss Ernő]] tábornok,
* [[Swarckopf|SchwarczkopfSchweidel József]] tábornok.
 
12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.
66. sor:
</gallery>
 
=== BácsiKötél általi halállal halt (reggel hat óra után) ===
[[Fájl:Thorma János Aradi vértanúk (részlet).jpg|bélyegkép|jobbra|180px|<center>Thorma János: Aradi vértanúk (részlet)</center>]]
 
* Lovag [[Poeltenberg Ernő]] tábornok,
* [[Török Ignác|Török anyád]] tábornok,
* [[Lahner György|Lahner Gyuri]] tábornok,
* [[Knezić Károly|geći Károly]] tábornok,
* [[Nagysándor József]] tábornok,
* Gróf [[Leiningen-Westerburg Károly]] tábornok,
83. sor:
A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek tetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen földelték el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.
 
[[I. Miklós orosz cár]] a kegyelem irányában próbálta befolyásolni rokonát, a 18 éves Ferenc Józsefet, és diplomáciai úton neheztelését fejezte ki a kivégzések miatt: „''a cárt érzékenyen érintette Medem gróf úr új híradása a Magyarországon történt számos katonai kivégzésről, és hogy személyes érzéseiben érzi sértve magát, mert a szigornak ezeket a megnyilatkozásait éppen azokkal az egyénekkel szemben gyakorolták, akiknek érdekében a császárnak, felséges urunknak kegyelmére apellált.''”<ref>{{cite book | title = Az aradi vértanúk | author = [[Katona Tamás (történész)|Katona Tamás]] (szerk.) | location = Budapest | publisher = Európa | year = 1983 | isbn = 963-07-3048-0 | | url = {{MEK|06100/06162/}} | accessdate = 2009-10-03 | chapter = Karl von Buol-Schauenstein szentpétervári osztrák nagykövet jelentése Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnöknek, 1849. október 20. | chapterurl = {{MEK|06100/06162/html/aradiv02883/aradiv02883.html}}}}</ref>
 
<gallery class="center">
100. sor:
 
== További aradi vértanúk ==
Haynaunak, a magyar honvédtisztek elleni picsabosszúhadjárata nem Aradon kezdődött. Augusztus 20-án [[Temesvár]]ott lőtték főbe [[Hruby Gyula]] őrnagyot, [[Görgei Artúr]] volt segédtisztjét.<ref>[http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/libri/konyv_v.pdf Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúi – október 6.], nefmi.gov.hu</ref> 1849 augusztusa és 20201850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én [[Ormai Norbert]] honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én [[Kazinczy Lajos]] honvéd ezredest, [[Kazinczy Ferenc]] fiát – őt szokás a tizenötödik aradi vértanúnak nevezni<ref>[[Pásztor Emil]]: ''A tizenötödik aradi vértanú'', [[Zrínyi Katonai Kiadó]], 1979, {{ISBN|963-326-773-0}}</ref> – és 1850. február 19-én [[Ludwig Hauk]] alezredest, [[Bem József|Beniipowa József]] tábornok hadsegédét. [[Lenkey János]] honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg; őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.
<gallery class="center">
Ormai Norbert.jpg|[[Ormai Norbert]] <br>(Norbert Auffenberg) honvédezredes <br><small>(Dobřany, [[1813]]. [[augusztus 22.]] <br>– [[Arad (Románia)|Arad]], [[1849]]. [[augusztus 22.]])</small>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Aradi_vértanúk”