„Los Ingenios-völgy” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Syp (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
14. sor:
Mivel a bennszülött kubaiak elfogytak az európaiak által behozott betegségek és a rabszolgákkal való rossz bánásmód következtében, a spanyol ültetvényesek [[Afrika|Afrikából]] importáltak rabszolgákat a cukornád-ültetvényekre és a gyárakba. A rabszolgaság eltörlése 1820-ban a rabszolgaimport gyakorlatát megnehezítette ugyan, de csak a 19. század végén a függetlenségi háborúk során sikerült véget vetni a spanyol uralomnak. Ekkor több cukorgyár csődbe ment vagy bezárták.
 
[[1988]]-ban az [[UNESCO]] a de los Ingenios-völgyet a szomszédos Trinidaddal együtt a [[Világörökség]] részévé nyilvánította. Noha a legtöbb cukorgyárnak csak a romjai maradtak meg, néhány helyen maradt még érintetlen épület. Ilyen például [[Guachinango]], ahol megmaradt az ültetvéynesültetvényes háza, vagy a [[Manaca Ignaza]] birtok, ahol még áll a tulajdonos háza, néhány rabszolgakunyhóval (''barracones'') együtt. A rossz állapotban levő rabszolgakunyhókat most is lakásként használják, a vendéglőként üzemelő ház és a torony viszont jó karban van. A 45 méteres tornyot valamikor 1830 és 1835 között építtette a tulajdonos Alejo Iznaga. Szemmel láthatóan őrtoronynak szánták, amely 360 fokos rálátást biztosított az őröknek a nádmezőkre, ahol a rabszolgák dolgoztak. Egyúttal Iznaga hatalmát is jelképezte a rabszolgák felett és a cukoriparban – akkoriban ez a torony volt a legmagasabb építmény egész Kubában. A nagy harang, amely hajdan a toronyban jelezte a rabszolgák munkaidejének a végét, most a torony lábánál található.
 
<gallery>