Főmenü megnyitása

Módosítások

1 774 bájt hozzáadva ,  11 hónappal ezelőtt
bőv.
A két alapmonopólium (nyersanyag-felvásárló, termékértékesítő) megszerzése után a céhek szervezete és belső szabályrendszere meglepően hasonlóan fejlődött ki egész Európában
 
Szervezetük hierarchikus volt. Tagjaik között megkülönböztették a [[mester (céh)|mester]]eket, a [[céhlegény|legény]]eket és az [[inas]]okat; a céh élén állott a céhmester, a céh elöljáróságában rajta kívül még néhány mester és egy vagy két öreglegény ült. A mesterek neveit belépésük sorrendjében a céh [[mesterkönyv]]ébe jegyezték be. Az inasok szegődtetését a [[szegődtetőkönyv]], felszabadítását a [[szabadítókönyv]] tartalmazta — ugyancsak időrendben.
 
Az iparűzés szabadságát saját érdekeiknek megfelelően korlátozták. Kimondták, hogy csak azon mesterek űzhetnek valamely ipari foglalkozást, kereskedelmi tevékenységet, akik a céh tagjai közé tartoznak. Szigorúan korlátozták a céhhez tartozó mesterek számát. A céh tagjai olyan, csak jó hírű mester, [[kereskedő]] kerülhetett, aki a szakmai jártasságát bizonyította. Szigorúak voltak a kiképzés, az inaskodás, legénykedés, vándorlás, próbaidő szabályai. A mesterré válás feltétele egy [[mestermunka]] elkészítése volt. A céhek védték saját üzleti érdekeiket és iparkodtak foglalkozásuk tökéletesítésére, a legényeknek ezért általában előírták, hogy vándorlegényként külországokban is gyakorlatot szerezzenek. Alkalmanként meghatározták, hogy egy-egy céh tagjai mely vidékek számára dolgozhatnak és megszabták az egyes készítmények árát és minőségét. Ehhez szabályozták a gyártási eljárásokat, garantálták a szakszerű munkát, fejlesztették a kézműipari technikákat, és mindezek eredményeként gyakran művészi színvonalú tárgyakat állítottak elő.
 
A céhek által évszázadok alatt kialakított szabályrendszerek az alapjai az [[ipari kamara|ipari]] és [[kereskedelmi kamara|kereskedelmi kamarák]] tevékenységének, a [[védjegy]] és a [[szabadalom]] védelmének. idővel a céhek egyre zártabbak lettek, a tagok közé kívülről mind nehezebb volt bekerülni. Kialakultak az apáról fiúra szálló mesterségek (és műhelyek). A céh nem csak a külső, de belső konkurenciától is szigorúan védte tagjait, akik nem kezdhettek egymással árversenybe, és egyéb módokon se próbálhatták piacszerűvé tenni gazdálkodásukat, nem emelkedhettek ki a többiek közül.
 
A céh tagjai a belépéssel számos kötelezettséget vállaltak:
* részt kellett venniük a céh gyűlésein és egyéb rendezvényein stb.
 
Az ünnepeken, körmeneteken stb. a céh tagjai együtt, megfelelő ünnepi öltözékben, a [[céhzászló|céh zászlaja]] alatt jelentek meg. A szabályok megszegőit gazdasági jellegű (pénz, bor stb.) büntetésekkel sújtották; a legsúlyosabb büntetés a kizárás volt.
 
=== Szervezeti felépítése ===
* Ugyancsak egyes céhekben a legutoljára belépett mester, a [[szolgálómester]] feladata volt a [[céhbehívótábla|behívótábla]] felmutatásával (a jogosultakat végiglátogatva) összehívni a [[céhgyűlés|céh gyűlését]], kirendelni a tagokat a kötelezően látogatandó egyházi szertartásokra stb.
 
A mesterek szigorúan meghatározott számú személyzetet, egy-két inast és legényt tarthattak. Azokban a céhekben, amelyekben sok legény dolgozott, ezek ún. [[legénycéh]]eket hoz(hat)tak létre.
 
=== A céh fontosabb iratai ===
 
A céheket eleve egy irattal (a [[céhlevél]]lel) alapították. Működésük közben vezettek, illetve adtak ki újabb iratokat. Az igazolás jellegűeket kiadták az érintetteknek, a céh közös ügyeivel foglalkozókap pedig a [[céhláda|céhládában]] tartották.
* A mesterek neveit belépésük sorrendjében a céh [[mesterkönyv]]ébe jegyezték be.
* Az inasok szegődtetését a [[szegődtetőkönyv]], felszabadítását a [[szabadítókönyv]] tartalmazta — ugyancsak időrendben.
* A [[céhlegény|legény]]ek szolgálati idejét és megfelelő magatartását a [[bizonyságlevél]] (testimónium) igazolta. A [[Habsbug-birodalom]] [[Helytartótanács]]a ehelyett 1816-ban a [[vándorkönyv]]et rendszeresítette —1823-tól a vándorkönyvet a városi kapitányság állította ki.
* A legtöbb céhben külön gazdasági nyilvántartást vagy [[pénztárkönyv]]et vezettek.
 
== Tárgyi rekvizítumok ==
 
A céh legfontosabb tárgya a [[céhláda]] volt.
 
A legtöbb céhnek volt díszes [[céhzászló|zászlaja]], amelyen a céh [[védőszent]]jét vagy [[címer]]ét ábrázolták; ugyenezek a motívumok díszíthették a céh [[céhpecsét|pecsét]]jét és kancsóját is.
 
A tagok a jelesebb ünenpeken a céhre jellemző [[díszruha|díszruhában]] tartoztak megjelenni.
 
== Céhek Magyarországon ==