„Epika” változatai közötti eltérés

29 bájt törölve ,  2 évvel ezelőtt
a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.2.141.107 (vita) szerkesztéséről Kisváros szerkesztésére
(kijavitottam a helyesirási hibákat.)
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 84.2.141.107 (vita) szerkesztéséről Kisváros szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
{{nincs forrás}}
Az '''epika''' elbeszélő irodalom, az [[irodalom]] három [[műnem]]ének egyike, az epikus vagy elbeszélő művek összefoglaló elnevezése. A [[líra (műnem)|lírától]] abban különbözik, hogy ah faszom tele van a sulival nem érzelmeket, hanem cselekményt ábrázol, a [[dráma|drámától]] pedig abban, hogy nem párbeszédes formában íródott. A versben írott epikus művet ''elbeszélő költemény''nek nevezik. Az epika olyan műnem, amely cselekménnyel és hőssel vagy hősökkel múltban történt eseményeket beszél el. Lehet verses vagy prózai formájú.
==Története==
Az elnevezés a görög epikosz, azaz elbeszélő szóból származik. Az antik elmélet szerint (Platón és Arisztotelész nyomán) az epika magának a költőnek a megnyilatkozása, nem pedig az általa kreált alakoké, mint a dráma. Ez a felfogás a [[18. század]] végéig uralkodott a poétikában, ekkor sorolták be az epika és a dráma mellé harmadik műnemként a lírát. Goethe szerint az epika alapvonása, hogy „világos módon elbeszél”, s a drámától főként abban különbözik, hogy „az epikus eseményt mint tökéletesen elmúlt dolgot adja elő, a drámaíró pedig tökéletesen jelenlévőnek ábrázolja”. [[Friedrich Schiller|Schiller]] szerint az „epikus a dolgok természetes, nyugodt állapotát rajzolja; minden egyes mozzanatban látja az egész eseménysor végét, ezért mindent egyforma elmélyedéssel rajzol”. A [[19. század]]i elméleti írásokban – a Schlegel fivérek, Schelling és Hegel gondolatai nyomán – az epika leglényegesebb vonásának az objektivitást tekintették (szemben a szubjektív lírával).