„Euripidész” változatai közötti eltérés

→‎Élete: fogalmaz
(→‎Élete: fogalmaz)
== Élete ==
[[Fájl:Seated Euripides Louvre Ma343.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Euripidész szobra]]
Szalamisz szigetén született [[i. e. 480]]. [[szeptember 23.|szeptember 23]]-án, a [[Szalamiszi csata|szalamiszi ütközet]] napján. Apját Mneszarkhosznak hívták és állítólag szatócs volt, anyja neve Klito volt, zöldség és gyógynövény árusítással foglalkozott. Más források szerint az apjaapjának jómódú emberembernek kellett, hogy legyenlennie, különben nem engedhette volna meg magának, hogy fiának előkelő nevelést biztosítson.<ref>William Bodham Donne (2009) pp. 25</ref> Az apjának egy jós azt jósolta, hogy fiát „játékokon szerzett koszorúkkal” látja, így az apja Euripidészt atlétikára taníttatta. Később festészetet is tanult.
 
[[I. e. 455]]-ben Euripidész részt vett egy drámai versenyen, ahol a harmadik helyezést érte el. Életének további részéről kevés adat maradt fenn, mivel kortársaitól és pályatársaitól eltérően nem vállalt közéleti szerepet, sem állami megbízást. Visszavonultan, az emberektől elzárkózva élt, többnyire írással és könyvgyűjtéssel foglalkozott. Ugyanakkor korának emelkedett gondolkodóival fenntartotta a kapcsolatot, sokat tanult olyan jelentős szofistáktól, mint [[Prótagorasz]] vagy [[Prodikosz]]. A szofisták tanítása tükröződik Euripidész azon műveiben amelyek a természettel, vagy a nomosszal (törvényekkel) foglalkoztak. Ezekben a művekben a szofistákra jellemző szónoki monológokat találunk. Más műveiben, főként a [[homérosz]]i-[[hésziodosz]]i valláskritikában és a lélekről alkotott elméleteiben, [[Klazomenai Anaxagorasz|Anaxagorasz]] bölcseletének hatása érezhető.
 
Euripidész két feleséget tartott. Első feleségét Choerillának hívták és három gyereket szült neki. Második feleségét MelittonakMelittónak hívták.
 
[[Arisztophanész]], a „komédia atyja” nem tartotta sokra Euripidészt, többnyire bírálta műveiben. Ennek ellenére Euripidész alkotásaival ötször nyert első díjat a drámaköltők versenyén, először [[i. e. 422]]-ben. Halála után, a makedóniai emigrációban írt ''Bacchánsnők'' című műve, a fia előadásában, ugyancsak első díjat nyert.