„Elidegenedés” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ
a (Robot: Automatikus szövegcsere (-Magyar Katolikus Lexikon +Magyar katolikus lexikon))
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., ld.: WP:BÜ)
A társadalomtudományokban alapvetően máig a marxi megközelítés az irányadó. Eszerint: az embernek létezik, létezett magához, a környezetéhez, a munkájához valamilyen a történelemben egyszer megvalósult identitása, amelyet azután valahol elveszített. Marx szerint ebben leginkább a tőkés termelési forma a ludas, amely a társadalom egyébként bonyolultnak tetsző viszonyait a végletekig lecsupaszítja, az embert elidegeníti a munkától, a másik embertől (a társadalomtól), s végül önmagától, s az ember így gyökértelenként, „idegenként” kényszerül élni, magát igen rosszul érezve ebben a világban. Ebben az értelemben ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak az ún. életfilozófiák is (mindenekelőtt: [[Kierkegaard]] és [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]]), de ez legfőbb tematikája a XX. századi egzisztencializmusnak is ([[Heidegger]], [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] és a társaik). Az elidegenedés fogalma ma is igen divatos, számos szerző használja és tárgyalja, s általában a globalizáció jelenségét is az elidegenedés további elmélyülését elősegítő folyamatként értékelik.
 
Az angolszász és főleg az amerikai szociológia ettől némileg eltérően – nem annyira filozofikusan, inkább praktikusan – használja a fogalmat (''(Alienation)''). Erre nézve máig irányadó Melvin Seeman 1959-ben az American Sociological Review-ban közzétett munkája, melyben az elidegenedés fogalmát öt különböző értelemben használja, s amerikai szociológusok és társadalomtudósok általában ma is az ő terminológiai megkülönböztetését követik.
 
== További információk ==
324 465

szerkesztés